Szilaj 2013. júniusi hírlevele

Kedves Honlap látogatóink, Támogatóink!

Ismét jelentkezem egy vidám képpel, ahol éppen egy aranyos kis srácnak próbálok puszit adni! :

Nem igazán sikerült, mert azt mondta, hogy csiklandozta, ahogy belefújtattam a nyakába. Na de hogy cuppantsak a pofijára, ha visszatartom a levegőt?

Szeretem a látogatókat, főként, ha ilyen aranyos kis apró kétlábúak jönnek hozzánk! Színt hoznak az állatotthon életébe.

Nagy bánatomra azonban megint szomorú hírrel kell kezdenem a beszámolómat.

Június 21-én ismét hét lovat kellett kimenteni a pokolból. Igen, nem túlzok, higgyétek el nekem. Ha elolvassátok gazda asszonyom alábbi beszámolóját és megnézitek a lovak elkobzásáról készült fényképeket, akkor ti is elszörnyülködtök azon, hogy mennyit szenvedhettek a mocsai lovak. míg végre eljött június 21-e, a szabadulásuk napja.

Rédei Éva beszámolója a mocsai lovak elkobzásáról:

„Élve eltemetve…
Mint, ahogy ígértem, folytatom beszámolómat a tegnapi mocsai lovak elkobzásával kapcsolatban.
Lakossági bejelentés alapján indultunk Mocsára. A bejelentő szerint évek óta, lovakhoz nem méltó körülmények között tartanak lovakat egy háznál, mely véleménye szerint állatkínzásnak minősül, azért kéri a segítségünket. A helyszínre érve értesítettük a rendőrséget, ismerve határainkat, hogy csak is hatósági kísérettel mehetünk be az ingatlanra. Meg is érkeztek, úgy két órás várakozásunk után, és miután elmondtam jöttünk okát, ők úgy döntöttek, hogy megkeresik a tulajdonost, és vele együtt megyünk be. A tulaj káromkodása közepette, kényszeredetten nyitott nekünk kaput, és felháborodottan közölte, elege van abból, hogy „már megint b@szogatják a lovai miatt”… Merthogy történt már ellene feljelentés, úgy 3 éve rendszeresen, de a szemlék dokumentumai pihentek a hatóságok fiókjában, és ezzel szinte le is zárva az ügyet, hogy nem veszi át az ajánlott leveleket a tulaj. Úgy igazán nem is érdekelt semmilyen hatóságot, mi is történik a lovakkal ez idő alatt, pedig történt… Többen közülük az évek alatt elpusztultak, és nyughelyük az amúgy is förtelmes területen volt megásva. A még életben maradottakról nem is beszélve, körülményeik, szenvedéseik senkit nem érdekelt azok közül, kiknek kötelessége lett volna, hogy segítsen rajtuk. A szomszédok elmondása alapján ezek a lovak évek óta nem voltak kint az istállónak nevezett ólból, ez meg is látszott rajtuk, hiszen menni is alig bírtak, mikor kijöttek a napvilágra. Van köztük egy két éves csikó, ki még szinte nem is látta a napot. Nem is értem, hogy tudta túlélni. Amikor kinyitottuk a fészert, és megláttam bent a lovakat, a mocsokban, a tömény ammónia szagban, kint 35 fok volt, bent érzésre, 50 fok… A trágyakupacok tetején, melyet az évek alatt keményre tapostak maguk alatt, riadt szemükkel ahogy néztek ránk a sötétből, úgy éreztem élve temették el őket ebben a sötét odúban.

Hát sírva fakadtam…
Istenem, milyen túlélők is a lovak, kikben még létezik élni akarás… A rendőrség, és az odavezérelt hatósági állatorvos, ki elmondása alapján, a Tescoban a Túró Rudii, és a sajtok ellenőrzésében van otthon igazán… Először nem tudott mit kezdeni a helyzettel, de megdöbbentette a lovak látványa. Olyan hatósági állatorvost nem tudtak a rendőrök a helyszínre hívni, ki értett volna a lovakhoz, pl olyan szempontból, hogy ha nem tudjuk őket feltenni a ló szállítóra, segítségünkre legyen a bódításban, mert hogy „azt ki fizeti meg neki?!” Hát igen…

Órák teltek el, most mi is legyen ezekkel a szerencsétlen lovakkal, kinek mit mond a felettese, mit szabad, és mit nem… Az állatvédelmi törvények abszolút senkit nem érdekeltek úgy igazán… A hatósági állatorvosunk mondhatom, szívére hallgatott, mikor megírta a jegyzőkönyvet, mely tartalmazta azt a fránya mondatot, hogy a lovak fizikai állapota, és tartási körülményeik véleménye szerint kimerítik az állatkínzás fogalmát. Nos, ezt a mondatot az ő felettese gyorsan ki is töröltette a jegyzőkönyvből. Vajon miért?! Soha nem fogom megérteni, az ilyen, és hasonló hozzáállásokat a hatóságok részéről. Végül győzött a józan ész, az emberi lélek, az ott lévő rendőrök részéről, kimondták a lovak elkobzását!!!

A lovak elszállításával lett egy kis gondunk, mert sajnos aki ez idáig szokott nekünk segíteni a lovak kobzásánál, sajnos most nem tudott jönni, úgyhogy csak másnapra tudtunk szerezni egy tízes ló szállítót, egy hölgy közbenjárásával, kinek ezúton is köszönjük kitartását és segítségét! A lótartóhelyről, három csődört, egy heréltet, és négy kancát vezettünk fel a ló szállítóra, és hoztunk el állatotthonunkba. A tulajról kiderül, valamikor fogathajtó volt, de az évek alatt tönkrement a vállalkozása, nem jutott se ideje, se pénze a lovakra, kik akkor még szép számmal voltak neki. Dacból e, vagy hiúságból nem adta el őket, pedig vitték volna, azt gondolom, ez már soha nem derül ki… Soha nem fogom megérteni az ilyen szívtelen embereket, nem fogadom el a mentségeket, és félve gondolok arra, hogy még nagyon sok ló él így, fészerek, ólak mélyén, élve eltemetve. „

A mocsai lovak rehabilitációját gazdáim azonnal megkezdték. Bizony megint nagy terhet vettek a nyakukba, hiszen alig lélegeztek fel, hogy a csömöri 13 védencüknek sikerült megfelelő örökbefogadót, új otthont találni. Az idei év első félévében máris 19 – re szaporodott a rossz tartási körülmények közül mentett ideiglenes otthonlakók száma, akiknek sorsa mindaddig bizonytalan, míg a bíróság meg nem hozza jogerős döntését az állatkínzás miatti feljelentésünk ügyében.

Na, de visszatérve a mocsai lovakra, készítettem nektek néhány fényképet állatotthonunkban töltött első napjaikról, amit itt tekinthettek meg. Öten közülük túl vannak az első körmölésen, amit csak bódításban lehetett elvégezni, illetve kettőjüknél még úgy sem. Ahogy gondozóimtól hallottam, úgy rúgtak a kovácsra, hogy csak úgy suhogott körülöttük a levegő. Szegények, nem rosszindulatból tették, de  olyan régen volt náluk manikűr, pedikűr, hogy azt hitték, eljött a világvége.

Nem tudom, hogy mikor jön legközelebb a kovács, de majd figyelek, hogy beszámolhassak nektek a fejleményekről. A doktor bácsi is megvizsgálta mindegyiket, vérmintát vett. Megállapította, ami látható is, hogy mindnyájan jóval súlyuk alatt vannak, de ezen majd segít a jó takarmány és vitaminos korpa, úgy, hogy emiatt én nem izgulok. Viszont a rossz tartási körülmények miatt mindegyiknek valamilyen bőrbetegsége van és gombás fertőzése van, egy két éves kancának pedig köldöksérve, amit ha megerősödött az immunrendszere, ajánlatot megműteni. Hát bizony ez megint húzós lesz, mert egy műtét nem olcsó mulatság. De hiába, ami szükséges, annak meg kell lennie. Reméljük, hogy adománykérésünk sikerrel jár és lesznek olyan támogatóink akik akármilyen kis összeggel is, de hozzájárulnak a műtéti költségekhez.

Íme a fényképek róluk elkobzásukkor és itt az állatotthonban. (További fényképek találhatók a facebook oldalunkon is!)

Menekítés a pokolból – A mocsai lovak elkobzása

Első napok az állatotthonban, a rehabilitáció megkezdődött

Bakonyoszlopi lovak

A hét bakonyoszlopról mentett ló rehabilitációja jól halad. A lovak szépen kezdenek kikerekedni, szőrük fényes, lelkük is gyógyul. Nyugodtak, barátságosak. Remélhetőleg már csak ritkán gondolnak korábbi sanyarú sorsukra.

Amint hírt kapunk feljelentésünk következményeiről, beszámolunk a fejleményekről itt is és a facebook oldalunkon is.

Íme néhány fénykép róluk is.

Barbi és Bogi

Sajnos mindkét lány alaposan megijesztette a gazdáimat. Előbb Barbi savós patairha gyulladása lángolt fel, aztán ő éppen, hogy jobban lett, Bogit ítélte boksz fogságra és fogyókúrára a doktor bácsi. Még egy műtét is várt volna rá, de gazda asszonyom egy éjszakán át tartó töprengés után úgy döntött, hogy nem műtteti meg a patáját, mivel Barbin már végrehajtottak hasonló beavatkozást, rettenetesen szenvedett utána a fájdalomtól, s nem gyógyult meg. Így aztán most kihozta mindkettőt az istállóból, váltakozva hol a karámban, hol a legelőn vannak, ehetnek, amennyit a szervezetük kíván és az éjszakát is csillag istállóban töltik. Mind emellett Marton Zsófiától rendelt egy gyógynövény keveréket, amit korpába keverve adagol nekik minden nap. A magam részéről csak egyet tudok érteni azzal, hogy a természet patikáját választotta, hiszen mi lovak még mindig nem szakadtunk el annyira természetanyánktól mint az emberek. ( Elnézést kérek a kivételektől!) 🙂

Laci és Matyi

A per lezárult, már csak a bírósági végzésre várunk, és másir megnyílik az út számukra az új élet felé.

Én nagyon sajnálom őket, mert jó cimborák, de belátom, hogy gyógyultan, megerősödve már mit keresnének egy ló menhelyen?  Megérdemlik, hogy legyen még egy esélyük, végleges otthonuk, gondos, szerető gazdájuk. Az örökbefogadó kiválasztásánál mindent meg fogunk tenni ennek érdekében.

Maxima körmölése

Maxima patái elérték a „maximumot” ami, s olyan rossz állapotban voltak, hogy körmölése nem tűrt halasztást. Így aztán ellátogatott hozzánk a kovács, méghozzá nem is akármilyen, hanem egy olyan szakember, akinek gyakorlata van a Maxima és Alexia féle XL méretű lovak patájának kezelésében. Hát, nem volt egyszerű, de sikerült kicsinosítani a mamut lány virgácsait.:-))

Íme a fényképek amelyeket titokban készítettem annak ellenére, hogy megtiltotta, úgy, hogy el ne áruljátok neki mert akkor jól megkerget a legelőn! XL méret ide vagy oda, vágtázni azt tud ám!

A hónap eseményei

Árvízi mentés

Gazdasszonyom így számolt be nekünk az árvízi mentőakciójáról:

„Az elmúlt napok nagy izgalommal teltek gondolom mindnyájatoknak velünk együtt az árvíz miatt. Az elmúlt pár napban Kismaros vonalon Szobig minden elérhető hétvégi, házat tanyát végignéztünk nincs-e valahol magára hagyott állat. Tevékenységünkhöz a rendőrség és a polgárőrség hozzáállása példa értékű volt. Sajnos volt olyan terület, ahová nem tudtunk bejutni az ár miatt. 3 kutyát kellett kimenekítenünk a kilakoltatott területről és egy cicát kit a helyszínen örökbe is fogadtak az egyik kutyával együtt. Szívfájdító látvány volt látni a házakat ahogy körülzárta őket a víz.”
Most eszünk egy falatot aztán indulunk Sződliget irányába és remélem mihamarabb véget ér ez a rémálom.”

A mi sikerélményünk ismét gazda asszonyom elmondása szerint:

Topi kutyát hazavittük Kismarosra, gazdáihoz, kik boldogan ölelték magukhoz. Mint már előzőleg beszámoltam róla, az árvíz miatt kitelepítették őket, és a kutyát nem engedték, hogy magukkal vigyék. Mesélte zokogva az asszony. Így Topi a mi állatotthonunk vendégszeretetét élvezte, míg le nem vonult az ár.

Szénabálák elhelyezése a padláson

Hej, csak két önkéntes legény volt talpon, a vidéken!

Bár bevalljuk, csalódottak voltunk, hogy reményeinkkel ellentétben felhívásunkra csupán két önkéntes bálagörgető jelentkezett, de ott volt a Bottyán csapat kemény magja is, és így a termetes bálák mind felkerültek a szénapadlásra, s onnan remélhetőleg csak télvíz idején kerülnek vissza a földre, akkor is csakis azért, hogy a mi jó étvágyunkat, vagyis hmm. Ló étvágyunkat csillapíthassák. J

Köszönjük a két önkéntes bálagörgetőnek, hogy a tikkasztó meleg ellenére nem valamelyik strandon vagy tóparton hűsöltek, hanem fent izzadtak gazdáinkkal együtt a szénapadláson.

Maksida Vogt látogatása állatotthonunkban

Kedves Maksida! Nagyon köszönjük, hogy ellátogattál állatotthonunkba. Örültünk, hogy beszámoltál tapasztalataidról a lovak holisztikus gyógykezeléséről, természetes tartásáról, takarmányozásáról és a természetes pataápolásról. Nagyszerű volt véleményt cserélni veled a lovakról, a lovakért. Sok sikert kívánunk azon az úton, amelyen elindultál, és reméljük, hogy még viszontlátunk Őrbottyánban!

Maksida Vogt has visited our horses. Dear Maksida, Many thanks for visiting our animal home. We were happy to hear your experience about holistic treatment of horses, about their natural keeping, nutrition, and natural hoof treatment. It was great to have you with us and to exchange views about horses for the welfare of them. We wish you much success on the road you have started and hope to see you again in Őrbottyán!

Nyári szállásunk – csillag istálló

Egyébként nem csak Barbi és Bogi költözött nyárra csillag istállóba, valamennyien kint vagyunk a legelőn nem csak nappal, hanem éjszaka is. S mint a lakóparkokban a tehetősebbeknek, nekünk is van ám éjjeli őrünk! Bizony ám! Gondozónk, Robi vállalta, hogy kiköltözik a legelő szélére kihelyezett lakókocsiba és ott vigyázza „álmunkat”. Ugye, milyen jó gazdáink vannak nekünk? Most kérnék sok, sok helyeslést!:-))

Azt is megsúgom, hogy a faistállónkat gazdáim fel szeretnék újítani, kijavítani a tetőt, kimeszelni, előkészíteni nekünk télire. Persze ehhez még gyűlnie kell a pénznek a „perselyben”, amihez remélhetőleg „Bottyán” barát támogatóink is hozzájárulnak az elkövetkező hónapokban. 🙂

Kutyusaink

Málna elcsavargott valahová, szokásához híven gazdáim után lohol egy látogató kegyeit keresve. J

Ezért most én szeretném nektek leírni azt a versikét amit Málna költött, hogy kutya barátainak segítsen!

Kedves Gazdi,

Gyere, várunk!

Egy új otthon, minden vágyunk!

Adománykérés kutyáink részére!

Kutyatáp, Kutyaház – mindig nagy segítség számunkra! Előre is köszönjük!

Báránykáink

„Hol jártál, báránykám – zöld mezőben, asszonykám” J

A 3 grácia egy napon gazda asszonyunk kedves barátjától, illetve a tatabányai Tappancs Kutyamenhelyről került állatotthonunkba. Tekintettel arra, hogy ott is rengeteg kutyus él, szegény bariknak már nem jutott elég szabad tér, úgyhogy fogták a sátorfájukat, és átköltöztek hozzánk gyereklátogatóink nagy örömére. Nézzétek ezt a fényképet, hogy milyen aranyosak!

Én rögtön a szívembe zártam őket, de ahogy hallom, gazdáink is!:-)

Ezekkel a hírekkel és fényképekkel szerettem volna nektek beszámolni állatotthonunk életéről, de remélem, hogy hamarosan személyesen is találkozunk Őrbottyánban, hiszen mi ott vagyunk ám! 🙂 S ígérem, hogy mint a hírlevelem elején látható fénykép is tanúsítja, ti is kaptok tőlem puszit! 🙂

Szeretettel várunk benneteket, meglátjátok, nem fogtok bennünk csalódni!

Ja, és még egy fontos dolog! Belépődíjat nem szedünk, de répát, almát a nagytestű, kutya és cicatápot pedig a kistestű négylábúak örömmel fogadnak! 🙂

Szeretettel:  Szilaj, a Bottyán Equus hírmondója

Tekintsd meg a júniusi életképeket!