2026. november 15. vasárnap

Papika elment

Egy kis láng kialudt itt a földön, de mostantól egy apró csillaggal több ragyog fent az égen. L

Strauss meghalt október 10-én este, ép elmével elképzelhetetlen kínok közt.
Bekólikázott, épp a napi pucolás közben az esti sétája után. Hihetetlenül intenzív, erős kólika volt, amilyet még sosem láttunk. Négy ember nem tudta megfékezni és talpon tartani az apró kis lovat. Földhöz verte magát, őrjöngve hempergett, ágaskodott, tombolt a hirtelen jött fájdalomtól. Állatorvosunk gyakorlatilag perceken belül megérkezett, eleve vártuk Csilli lovunk kontrolljára, épp egy szomszédos tanyán kezelt egy lovat, és csapot-papot ott hagyva jött hozzánk.
Vastagbélkólika. A legrosszabb mind közül, a legnagyobb fájdalommal járó, leggyorsabb, legintenzívebb. Nem sikerült szállítható állapotba hozni, csak abban tudtunk neki segíteni, hogy ne kelljen tovább szenvednie. Ismert kockázata volt a belek esetleges összenövése, letapadása a hashártyagyulladásnak, de gondolni sem akartunk rá.
A tetemet felboncoltatjuk. Kell a feljelentéshez, amelyet állatkínzó gazdája ellen tett meg a mentésben segédkező Állatvédőrség, és akinek egyébként már új lova van, hogy legyen még egy szerencsétlen nyomorult, akit ki lehet zsigerelni, félhalottá dolgoztatni, és az út szélén hagyni haldokolni, mikor annak segítségre lenne szüksége.

Strauss, Papika! Szeretnénk hinni, hogy van lómennyország, és most már a karamell-illatú angyalok vakargatják a nyakadat. Így kell lennie, ha már itt a Földön nincs igazság.
Ígérjük Neked, hogy mi tovább fogunk harcolni, a Te igazságodért és a mocskos istállókban, nyakig a saját trágyájában, rövid kötél végén vegetáló társaidért is.
Belehalunk..

Ez is érdekelhet

Minden napra egy mese… vagy inkább tragikomédia…

Hosszú lesz, de kérjük, hogy figyelmesen olvassátok végig! Egyszerűen nem találunk néha szavakat arra, hogy …