Levél Strausstól

Sziasztok!

Gondoltam, talán örülnétek, ha hírt adnék magamról az új otthonomból. Bizony, nem régen végre kiszabadultam a kórházból, és most már én vagyok a Bottyán ménes legfrissebb, és egyben egyik legidősebb tagja. Ne aggódjatok, itt mindenki nagyon kedves és figyelmes velem, már az első napon bemutatkozó látogatást tehettem a kis méneshez, amelyik egy csacsifiúból, egy csacsilányból,l és két csinos póni asszonyságból áll.

Igaz, hogy a kórházban sem panaszkodhattam a bánásmódra, mindenki igyekezett a kedvemben járni ott is, na de ott sokszor szúrtak, böktek, mivel ahogy hallottam, nagyon beteg voltam, és a sok kellemetlenség bizony szükséges volt a gyógyulásomhoz. Fene ette, akárhogy is volt, azért a sok macera még az evéstől is elvette a kedvemet, pedig abban bajnok vagyok, akárki megmondhatja. Van is mit bepótolnom, amit most, hogy már jobb a közérzetem, meg is teszek, hiszen szorgalmasan eszek.

Séta, pihenés, evés, séta, pihenés, evés. Ugye nem is rossz napirend?
Szóval köszönöm mindenkinek aki értem aggódott, és akár anyagilag, vagy csak egy pozitív gondolatával is támogatta a felépülésemet.
Remélem, most már minden nappal jobban leszek, és hamarosan abbahagyhatom azt a fránya gyógyszert is amit esténként sajnos le kell erőltetnem a torkomon, hogy ne háborogjon a pocakom.

Drukkoljatok nekem továbbra is, ígérem, hogy a magam részéről mindent megteszek a teljes gyógyulásom érdekében.

Sok lópuszit küld nektek Strauss, becenevén Papi 🙂