Csömöri lovak

Kedves Érdeklődők, kedves Barátaink!

Nehéz időszaknak a vége felé közeledünk, már csak néhány „zabi” díszíti a legelőnket békésen, mit sem sejtve az előttük álló nagy sorsfordulóról!
Igen, talán nem túlzás azt kijelenteni, hogy a Bottyan Equus Hungaria fennállásának egyik legnehezebb, és egyben legizgalmasabb hónapja van mögöttünk. Testi és lelki erőnket, anyagi forrásainkat nem kímélve igyekeztünk a 13 csömöri védencünknek a számos jelentkező közül az általunk megszabott feltételeknek leginkább megfelelő örökbefogadót megtalálni.

Gazdát, akinél a lovak lóként, természet közelben, társaik között élhetnek, úgy, hogy legalább egy zsebkendőnyit visszakapjanak abból a szabadságból amelyet a háziasításuk, „városiasításuk” során elvettünk tőlük. Természetesen mindemellett alapvetően fontos szempont volt az is,hogy ne szenvedjenek hiányt sem szeretetben, sem törődésben, sem hozzáértő gondoskodásban. Annak érdekében, hogy az előszűrés után kiválasztott lótartóhelyek közül is az általunk a hirdetésben megszabott kritériumoknak valóban a legmegfelelőbb új otthont találjuk meg a lovaknak, amint említettem, nem kímélve sem időt, sem pénzt, személyesen látogattuk meg az esélyes jelölteket az ország különböző pontjain. A végső döntést tehát személyes tapasztalatok alapján hoztuk meg a legjobb lelkiismeretünk szerint. Természetesen azt, hogy valóban jól döntöttünk e, majd az idő fogja igazolni!. De minden fáradtságot megért nekünk az a tudat, hogy amikor a területünkről kiforduló lószállító után néztünk, úgy éreztük, mindent megtettünk annak érdekében, hogy a csömöri „zabik”, akikért hosszú hónapokon át dolgoztunk, harcoltunk, aggódtunk, végre révbe érnek. Így aztán tényleg igazzá vált az a banális mondat, hogy „egyik szemünk sírt, a másik nevetett” a búcsú pillanataiban.
Nem szeretnénk most ismét kitérni az elmúlt időszak hányattatásaira, az örökbe adási folyamat részleteire, hiszen azokról a facebook oldalunkon, honlapunkon, vagy egyéb csatornákon keresztül igyekeztünk hírt adni. Most, amikor a lovak sorsa számukra megnyugtatóan rendeződni látszik, egyrészt még egyszer köszönetet szeretnénk mondani mindazoknak, akik megosztották a segítség kérésünket, akik eljöttek hozzánk és felajánlották, hogy örökbefogadó gazdái lesznek egy vagy több lónak is, s azoknak, akik személyesen nem tudtak eljönni, de vették a fáradtságot és e mailben, vagy telefonon érdeklődtek az örökbefogadási lehetőségekről.
A sikeres örökbefogadókat pedig, akiknek teljes bizalommal adtuk örökbe a lovakat, ez úton is arra szeretnénk kérni ,hogy legyenek gondos, jó gazdák, szeressék az örökbe kapott lovakat úgy ahogy mi, feledtessék el velük korábbi rossz sorsukat, s kívánjuk, hogy cserébe kapjanak tőlük ragaszkodást és sok, sok szeretetet.

Tudjuk, hogy többen csalódást éreznek, talán rossz érzések is maradtak bennük azért, amiért nem kerültek a kiválasztott örökbefogadók közé.
Az ő megnyugtatásukra szeretnénk hangsúlyozni, hogy senkit nem akartunk megbántani, háttérbe szorítani. Bennünket most és a jövőben is kizárólag a lovak érdeke vezérel, s ezért ragaszkodunk az általunk fontosnak tartott feltételekhez, melyeket az örökbe adási hirdetésben részletesen kifejtettünk.
Kérünk mindenkit, aki most nem vált örökbefogadóvá, de szándéka, lehetőségei továbbra is fennállnak, és úgy gondolják, hogy a feltételeinknek megfelelnek, ne fordítsanak hátat nekünk, hanem kövessék híreinket facebook oldalunkon, honlapunkon, most, s a jövőben is lesznek olyan testben és lélekben sérült lovaink, akiknek sikeres rehabilitációja és jogi helyzetének tisztázása után szerető gazdát, új otthont keresünk.

Köszönettel:

Rédei Éva és Attila