Vajon ki vagyok? – a Legfiatalabb mentvényünk

Az elmúlt szombaton, éjjel negyed tizenkettőkor hívott bennünket egy kétségbeesett állatszerető hölgy, hogy talált egy kis kutyust az úttest szélén, befogadnánk e? Befogadtuk. Származása, fajtája egyenlőre bizonytalan, ami biztos az a neme. Kisfiú őkelme, méghozzá egy nagyon riadt, nagyon soványka és nagyon éhes fiúcska. Gondozásba vettük, elkészítettük az ideiglenes szállását az egyik megüresedett boxban. Etetjük, itatjuk, szeretgetjük. Mára már túl vagyunk az állatorvosi viziten, megkapta a szükséges védőoltásokat, s hamarosan elkezdhetjük összeismertetni fiatal kutyusainkkal. Persze csak óvatosan, hogy el ne kutyálkodjon.

Fehérvári László jóvoltából már fényképeket is tudunk mutatni a legénykéről.

Folyt. köv hamarosan, addig is lehet gyönyörködni benne! 🙂