Szilaj „zöld” hírei a legelőről – 2013 májusi hírlevél

Kedves Barátaink!

Szeretném megosztani veletek a jó hírt, hogy végre kinyílt számunkra a NAGYVILÁG!

Igen, így nagybetűkkel írom, hogy mindenki jól lássa. 🙂 A nagyvilágot számunkra a nyári rezidenciánk, a nagy legelő jelenti. Az időjárás eddig kegyes volt hozzánk, lovakhoz, mivel az a bőséges eső eredményeként kizöldült a rét, amit gazdáink télen zárva tartanak előlünk, de csak is a mi érdekünkben, hogy pihenjen, és még zöldebb és dúsabb legyen tavasszal.

Persze szerény véleményem szerint, bár erről ők mit sem sejtenek, de mi is hozzájárultunk a dolgok alakulásához, ami a gondolati energiaáramlást illeti, mivel vágyakozva és igen erősen a zöld fűre gondolva nézegettük a kérdéses területet a legelő már erősen lecsupaszított részéről! Aztán egy szép napon gondozóink megnyitották előttünk a kapukat és mi duhaj kedvvel azonnal birtokba is vettük. Bizonyítékul küldök nektek néhány életképet a legelőről ahol az „ifi csapat”, azaz Laci, Matyi, Bogáncs, Alexia és Maxima és jó magam vagyunk láthatók és megcsodálhatók, a körülöttünk elterülő zöldellő tájjal együtt. 🙂 Különösen figyelmetekbe ajánlom, hogy jól nézzétek meg Alexiát és Maximát, akiket gazdáim kedvesen csak mamutként emlegetnek! Ők ugyanis …na, hogy is mondjam, hozzánk, többi lóhoz képest súlyosabb egyéniségek, és ha végig vágtáznak a legelőn akkor azt hihetnénk, hogy földrengés van, pedig csak ők fitogtatják gazdáim gondoskodásának köszönhetően visszatért erejüket és jókedvüket.:-)

Sajnos itt zárul is a vidámság , mert gazdáim homlokán a mi jókedvünk ellenére az elszívott cigaretták számával együtt szaporodnak a ráncok is. A gondok oka pedig nem egyéb, mint mi magunk, mert ők ló védenceik sorsát bizony nagyon a szívükön viselik. Sajnos a hivatalok malmai lassan őrölnek, s emiatt semmiféle olyan bírói végzésről nem tudunk beszámolni nektek, ami feljogosítaná őket arra, hogy elkezdjék az állatkínzás miatt elkobzott lovaik sorsának megnyugtató rendezését, azaz új gazda, új otthon keresésébe fogjanak Lacinak, Matyinak, Alexiának, Maximának, Borsónak, Blanche-nak és Bailysnek , s akkor még nem is beszélek a hét bakonyoszlopi védencről, állatotthonunk nemrégiben mentett lovairól.

A Nusi farm ügyét sem sikerült előremozdítani annak ellenére sem, hogy gazdáim több szinten is próbálkoztak a hatóságoknál. Úgy tűnik, szélmalomharcot vívnak, és én bevallom, hogy nagyon izgulok, nehogy feladják küldetésüket , mert akkor bizony, jaj nekünk, akiknek sorsa tőlük függ.

Gazdáimat még talán a hivatali bosszúságoknál is jobban bántja, hogy a tavasz valahogy magával hozta a patabetegségek kiújulását is, ami mind lelkileg, mind pedig anyagilag megterhelést jelent számukra.

Alexia lábán a műtéti heg egy ideig látványosan javult mindannyiunk örömére, de aztán valami titokzatos okból kifolyólag megállt a folyamat, lelassult a sebgyógyulás. Sajnos még az orvos sem tudja, hogy miért. Persze ez Alexiát látszólag egy cseppet sem zavarja, ha úgy tartja kedve, Maximával együtt dömperként vágtázik a legelőn , s úgy robog végig néha a vadvirágok között, hogy azt hiszem, a levegőbe akar emelkedni, mint valami óriás pillangó. 🙂 Néha még rám is a frászt hozza, mert ahogy elmélázva legelgetek, mintha a föld remegne meg alattam, pedig csak Alexia és Maxima vidámkodik mögöttem. De ez persze csak azt mutatja, hogy milyen nagy túlélők vagyunk mi lovak, s cseppet sem csökkenti gondozóink aggodalmát Alexia lába miatt. Ha van valami ötlete valakinek, hogy milyen természetes szerrel lehet kezelni az elhanyagolt csüdsömört, kérjük, jelezze!

Sajnos Barbi, Bogi és Vénusz patairha gyulladása is kiújult, ami miatt a doktor bácsi gyakori vendég nálunk. A legsúlyosabb Barbi állapota, miatta aggódunk a leginkább. Féltjük, hogy szó szerint leesik a lábáról. A minap már alig tudott besántikálni a legelőről. Nagyon sajnálom szegényt, bár csak meggyógyíthatnám!

Hát ennyit a májusi eseményekről, mert Málna barátom már bökdösi a lábamat, hogy hagyjam abba a panaszkodást és adjam át neki a szót. Na sziasztok, nehogy azt mondja ez az izgága kutya, hogy önző vagyok! Addig amíg ő tájékoztat benneteket arról amiről szeretne hírt adni, én itt szépen összeválogatom a a legelőn készített legjobb fényképeket az ifi lócsapatról! 🙂

Kedves Barátaim!

Az a szószátyár Szilaj nem enged érvényesülni, de végre magamhoz ragadtam a szót, hogy a legkedvesebb híremet megoszthassam veletek! Képzeljétek, Bobek, azaz Pajti, akit a bakonyoszlopi lovakkal együtt mentettünk sanyarú körülmények közül, írt az új otthonából! Szeretettel osztom meg veletek a levelét és a mellékelt képeket is abban a reményben, hogy kedvet kaptok ahhoz, hogy eljöjjetek hozzánk. Na nem kutyavásárba, hanem kutyanézőbe, s ha beleszerettek valamelyik védencünkbe, akkor akár egy négy lábú kedvenccel távozzatok.

Íme Bobek, azaz Pajti vidám levele:

„Kedves Mindenki!

Szeretettel küldök mindenkinek magamról egy pár képet, hogy lássátok, hogy érzem magamat az új gazdinál. Mint látjátok szeretek a fűben hemperegni, de tudok szépen ülni is. Valamint én vagyok a gazdi új sofőrje!!! Csak most tudtam jelentkezni, mert ma kaptuk meg a számítógépet. Azért töredelmesen be kell vallanom nektek, hogy tegnap amíg a gazdi bement a házba a lépcsőn hagyott két kesztyűjéből az egyiket cselesen elvittem a kert másik végébe és jó pár percébe került amíg megtalálta. Jót mulattam rajta. ( ő nem ) Meg is kaptam a magamét, mert jó pár percig kergetett, kénytelen voltam vele fogócskázni. (Ezen meg ő mulatott rajtam jót) No de én sem maradtam adósa, mert pár óra múlva a garázst javító férfi ceruzáját kezdtem szétrágni, de szerencsére a felénél kimentették a számból, mire közölték velem: „Pajtikám de kinyílt a csipád” De ne izguljatok nem bántottak, mert értem ám amit gazdi mond amikor mindég ölelget: „de imádom az én édes kis Pajtikám” Azért nem élek vissza a szeretetével. Most már levelem befejezem, mert úgy hallom, hogy mindjárt indulunk a mezőre,

Szeretettel:
Pajti ( Bobek )”