Szilaj nyári szünet utáni első hírlevele

Kedves Barátaink!

Remélem, hogy mindenkinek jól telt a nyár, tele vagytok élményekkel és nem felejtettetek el bennünket a nyári szünet alatt, sőt talán egy kicsit hiányoztam is nektek az elmúlt hetekben, mint ahogy ti is nekem!

Bizony gyorsan elszálltak a zöldellő legelőn eltöltött hónapok, bár én aztán derekasan kihasználtam az időt, nem voltam rest a legelésre, ahogy azt a fenti kép is tanúsítja. Viszont sokat gondolkodtam, gyűjtögettem a híreket nektek, amelyek közül most néhányat egy csokorba szedve közzéteszek az őszi hírlevelemben. Minden eseményt nem tudtam idekörmölni mert akkor egy kisebb terjedelmű regény születne, és azt kinek lenne ideje elolvasni?:-) Ezen felül remélhetőleg sokan közületek látogatják facebook oldalunkat is ahol igyekszünk naprakész információkkal szolgálni magunkról.

A hírek között vannak vidámak is, szomorúak is, mint ahogy az már lenni szokott az efféle állatotthon háza táján. Olvassátok olyan szeretettel, ahogy én írtam nektek.

Lássuk tehát először, hogy mi újság a lovak háza táján?

Bond – a mocsai lovak egyik csapat tagja

A mocsai lovak mindegyike rendkívül rossz állapotban érkezett hozzánk, azt tudjátok, hiszen korábban részletesen beszámoltunk róla, milyen szörnyű körülmények között éltek évekig. Bond esetében azonban a rossz kondíciót súlyosbította, hogy az állatorvosunk heredaganatot állapított meg nála már az első vizsgálatnál. Amint sikerült megerősödnie, sort kellett tehát keríteni egy műtétre amit Bond szerencsésen átvészelt. Reméljük, hogy a szövettan eredménye negatív lesz és akkor már semmi sem állíthatja meg őt abban, hogy teljesen egészséges lóként élje tovább az életét.

Bond műtét:

Büszke lovunk, aki állatotthonunk állandó lakója, s aki a tavalyi év végét és az idei év kezdetét is boksz fogságban töltötte egy súlyos ínszalagszakadás miatt, most megint kényszerű fogságba került egy időre. A nyomokból ítélve sikerült egy hatalmasat esnie a legelőn, amit a bal hátsó lába bánt, alaposan megütötte. Remélhetőleg mire ezeket a sorokat olvassátok, Büszke ismét büszkén múlatja az időt köztünk a legelőn.

Vénusz nevű lovacskánk is betegeskedett a nyár folyamán. Ő súlyos vissza-visszatérő patairha gyulladással került állatotthonunkba, s sajnos, néhány hétig ismét ápolásra szorult. Szerencsére a kezelés és a gondoskodás eredményeként javult az állapota és ismét mozgásképessé vált.

Albatrosz
Ő a mi szemünk fénye, hiszen 34 éves korának és bölcsességének köszönhetően minden ló tiszteli. Éppen ezért gazdáinkkal együtt mi is aggódva figyeltük, hogy állapota napról napra rosszabbodik. Hiába kapja a legfinomabb táplálékot, csak nem akar felszedni magára, egyre csak fogy. Bizony matuzsálemi korba ért ő, s félő, hogy lassan elszólítják az égi legelőkre.

Állatorvosunk, Dr. Kurucz János sajnos ki is mondta azt, amit pár hete mi is érzünk a szívünk mélyén, csak igyekeztünk elhessenteni az érzést: az öreg Albatrosz lassan az út végére ér. Melanómás. Ez nem más, mint a bőrrák egy fajtája, ami szürke lovakra kifejezetten jellemző idős korukra, de általában nem okoz olyan áttétet, ami a ló életét veszélybe sodorná. Sokáig azt hittük, hogy Albi halálát majd végelgyengülés okozza, viszont pár hónapja a daganatok egy része növekedésnek indult, és mivel jó részük igen kényes helyen van, ez nagyon zavarja az Öreget. Az orvosi vizsgálat során kiderült, hogy komoly a baj. A műtét lehetősége a ló kora miatt nem merült fel, annyit tehetünk, hogy figyeljük, és ha fájdalmai lesznek, elengedjük. Minden látogatónkat kérem gazdáim és ló társaim nevében is, hogy ha mód van rá, Albatrosznak most mindenképpen adjatok az ajándékba hozott almából, répából, kivételezzetek vele bátran! Nem fogunk megharagudni miatta, igérjük! Nem az a típus, aki odaáll tolongani a karámhoz, de ha épp ott van, akkor gondoljatok Rá. Nem tudjuk, hogy mennyi nap, hét, hónap lehet még neki kiszabva, de azt az eddiginél is nagyobb odafigyelésben és szeretetben fogja eltölteni.

Barbi és Bogi
Végre jó hírrel szolgálhatok, a két haflingi barátnőm jól van, a patairha gyulladás ismételten előtörő akut fázisán túl van, s visszatértek hozzánk a legelőre. Gazda asszonyom ezúttal a természet patikáját hívta segítségül a gyógyításukhoz és némi szabad mozgást is hagyott nekik a boksz fogság helyett a belső, rehabilitációs karámban a legnehezebb napokban is. De ez már a múlté, bizonyítékként szolgáljanak a róluk készített fényképek.

Maci és Laci, Bailys és Blanch, Alexia és Maxima, na és Borsó, a póni
Elmondhatjuk, hogy rehabilitációjuk befejeződött, ők már elkezdhetnék új életüket új gazdájuknál, aki elfeledteti velük hányadtatásaikat és lóhoz méltó életet biztosít nekik. Az örökbeadásra viszont csak akkor kerülhet sor, ha a gazdájuk ellen benyújtott keresetünk kapcsán beindul a per és birokunkban van a hivatalos végzés a lovak sorsáról.

Bakonyoszlopról mentett lovak
Ugyanezt mondhatom el a bakonyoszlopi lovainkról, akikre öröm ránézni, ahogy vidáman játszadoznak, vagy éppen „vitáznak”egymással, vagy békésen szénázgatnak. Reméljük, hogy nekik is megfelelő körülményeket és főként szeretetet adni tudó gazdát találunk majd, hiszen ők is megérdemlik, hogy boldog életük legyen.

Mocsáról mentett lovak

Az ő rehabilitációjuk még javában folyik, hiszen ők még csak június vége óta vannak az állatotthonban, s gazdáink siralmas állapotban hozták el őket korábbi tartási helyükről, egy elhanyagolt, sötét, büdös istállóból. Rajtuk még mindig látszanak a múlt jegyei, de már sokat javult az állapotuk, kezdenek felszedni magukra és reméljük, hogy mire a tél beköszönt, már ők is úgy néznek ki ahogy egy szakszerűen tartott lónak ki kell néznie. Minden esetre a kedvük jó, és lelkileg is rendbejöttek, érdeklődőek, kíváncsi örömmel várják a látogatókat és a szatyrokból, zsebekből előkerülő meglepetést. 🙂

Gazdira váró kutyáink

Málna kutya beszámolója

Kedves Barátaim, néhány mondat erejéig átveszem a szót Szilajtól, hogy én is köszöntselek benneteket és figyelmetekbe ajánljak néhány kutya társamat akik már nagyon vágynak új gazdira mert a régi hűtlen lett hozzájuk. Hogy micsoda emberek vannak!:-( Persze az igazán nagy öröm az lenne, ha eljönnétek hozzánk látogatóba, hogy bemutathassam nektek a kutya csapatot, hiszen vagyunk bőven, gazdáink örömére és néha bánatára, mert nagyon szeretnének bennünket végleges otthonunkban tudni, ahol nem csak a sok közül egy kutya vagyunk, hanem mi vagyunk A KUTYA, a CSALÁD Kutyája, azaz CSALÁDTAG! 🙂

Nugát fiatal, 10-12 hónapos német vizsla jellegű fiúcska, aki hetekig kóborolt Domonyvölgyben. Az utca lakói etették, de befogadni senki sem tudta, így került hozzánk a kutyus. Igaziból telt ház van, de volt valami ami miatt nem tudtunk nemet mondani: méghozzá az, hogy a kutyust istápoló emberek gyűjtést rendeztek és az ivartalanítás összegét közösen összedobták. Csak hogy értsétek: nem a pénz az, ami miatt nem tudtunk nemet mondani Eddig is és ezután is ivartalanítunk minden hozzánk kerülő kutyát. Viszont példaértékűnek tartjuk, hogy valamilyen szintű felelősségvállalás volt az utca lakóiban, nem amolyan „fogjuk meg, és vigyétek”-típusú „mentést” hajtottak végre, ami pusztán annyiból áll, hogy „kedves állatvédők, én megfogtam, te meg innentől oltasd, ivartalanítsd, chipeztesd, parazita mentesítsd, etesd akár éveken át, míg felelős gazdit nem találsz neki”. Persze az összegyűjtött pénz valóban csak az ivartalanítást fedezi, és hátravan még az alapimmunizálás, chipezés, stb, de valami már elkezdődött és ennek mi nagyon örülünk. Nugát nagyon kedves kutya, kutyákkal jól kijön, bár inkább egykének ajánljuk, rövid szőre miatt lehetőleg lakásba, vagy bejárós kutyának. A cicákat nem bántja, az embereket feltétel nélkül, rajongásig szereti. A képek nem adják vissza, milyen különleges színe van. Jó kiállású, vidám kutya.

Bori, Borcsa és Arya

3 új kutyával is gyarapodott állatotthonunk alig egy hét leforgása alatt. Sajnos az örökbefogadások leálltak, reméljük, csak a nyári szabadság időszak miatt. Szebbnél szebb vagy/és okosabbnál okosabb kutyánk vannak, örömet és szeretetet adnának egy gondos gazdinak aki nekik is örömet és szeretetet ad.

Borcsa története: gazdája meghalt, az egyik örökös hívott minket, hogy be tudnánk-e fogadni az öreg kutyát, egy fekete kant, különben elaltatják. (ehhez nincs is mit hozzáfűzni) A fekete, ivartalanított kan útközben rejtélyes módon fekete-cser ivaros szukává változott ugyan, de ez mit sem von le a tényekből: Borcsa árván maradt és gazdit keres. Egyelőre még nem érti a helyzetet, és azt sem, hogy miért is került ide, de reméljük hamarosan megnyugszik. Emberekkel szuperkedves, de valószínűleg egész életében egyedül élt egy udvaron, így más kutyákkal nem nagyon tud mit kezdeni. Nem agresszív, csak hiányos a kommunikációja

Bori története is szokványosnak mondható: kóbor kutyaként rótta Sződ utcáit, egy gazdag ház kertjébe járt be inni a csepegtetőből, bár onnan állandóan elzavarták. Az utcában azonban feltűnt valakinek, hogy a kistestű kutyus hasa gyanúsan kerekedik, és segítséget kért tőlünk a vemhes kutya elhelyezésében. Aprócska termetű, kedves, de öntudatos kutyácska.

Arya története is csak egy a sokból: egy vidéki sintértelepre került be, valószínűleg kóbor kutyaként, vemhesen. Mivel a sintértelep önkéntesei tudták, hogy mi igencsak szeretjük a ridgeback-eket és Arya kétségkívül ridgeback-keverék, így szóltak nekünk, mi pedig magánemberek összefogásának köszönhetően átvettük a kutyát. Azonnal átesett az ivartalanításon, egyúttal pár fogát is el kellett távolítani, mivel szilánkosan bele voltak törve az állkapcsába. Mivel a feje is ferde egy picit szegénynek, ki tudja, mi történhetett vele?! 8-9 hónapos közepes termetű szuka.

Természetesen mindhárom lányka gazdit keres, érdeklődni gazda asszonyomnál, Rédei Évánál ehet a 20 383 9814-es számon.

Széna adomány

Szeretnék eldicsekedni vele, hogy a nyáron milyen nagy öröm ért bennünket, lovakat! Egy pest megyei gazdától 10 nagy bála szénát kaptunk, bizony ám! Gondozóink el is raktározták nekünk télire, azaz szűkösebb időkre, de azért mintavételes ellenőrzésre kaptunk belőle kóstolót! Köszönöm az adományt az összes ló társam nevében! 🙂

Látogatók

Látogatókban a nyáron sem volt hiány, voltak akik almát, répát hoztak, voltak akik kutyatápot, macska konzervet. Egy kedves magyar család akik Belgiumban élnek, tele rakták a kocsi csomagtartóját kutya és macska táppal. Nekünk lovaknak is jutott a szeretetükből, simogatásukból! Mahol különösen megkedvelte Csillát, akit visszavár jövőre is.

Volt nálunk iskolás csoport Dunakesziről, akik nagy szeretettel vettek körül nem csak minket, hanem a kutyákat, cicákat is. Nagyon szeretem azt, amikor gyerekzsivajtól hangos az otthon. Gyertek minél többen látogatóba, gyerekek! 🙂

Az istálló felújítása

Külön szeretném kiemelni, hogy az idő folyamán megviselt tetőszerkezet egy részét sikerült felújítani, mégpedig egy kedves támogatónk segítségével, aki egy kutyust bízott gondjainkra és ács révén felajánlotta szakmunkáját. Lehet, hogy nem számított rá, hogy gazdáim azon nyomban szaván is fogják, de szívesen fogadta a felkérést és segítségével sikerült megújítani az elöregedett tetőszerkezet részt. Így aztán biztos, hogy sem a széna, sem mi nem fogunk elázni, ha beköszöntenek az esős napok!:-) Ha a külső megfiatalodik, akkor a belső rész sem maradhat a régi állapotban, így aztán Győzi nekilátott és egykettőre kimeszelte a boxainkat. Már csak valami szép, izléses névtáblák hiányoznak, de talán a Jézuska meghozza nekünk karácsonyi ajándékba azokat is! Én egyébként felajánlottam a segítségemet Győzinek, mert sajnáltam szegényt, hogy napi munkája mellett még az istálló kimeszelése is ráhárul, de gazdáim azt mondták, hogy én inkább csak menjek vissza a legelőre, ott ügyesebben végzem a dolgomat, azaz a legelést és ami ennek következtében oda pottyan a hátam mögé. Hát igaz a mi igaz, mindkét tevékenységben élen járok! 🙂

Karitatív nap – GE Hungary, Veresegyház

A GE Hungary csapatának köszönhetően újként ragyog a külső boxok fa felülete. Jókedv és a szorgos muna jellemezte a csapatot, a végeredményben pedig mi, lovak gyönyörködhetünk nap mint nap! Juhé! 🙂