Szilaj híradása a nyári legelőről

Kedves Barátaink, Támogatóink !

Először is szeretném megosztani veletek azt az örömömet, ami az elmúlt napokban ért!
Képzeljétek, megtetszettem valakinek! Én, Szilaj, a hajdani szerencsétlen, fagyhaláltól mentett csikó!

Születésnapi ajándék lett belőlem! Na, mit szóltok ehhez?
Nekem is van névleges örökbefogadóm, méghozzá egy olyan tündéri kislány személyében, akivel csaknem egyidősek vagyunk! Hurráááá!:-) Nagy boldogság ez nekem, mert bevallom, hogy bár korábban is voltak már örökbefogadóim, de valahogy a hónapok, évek során eltünedeztek, s én pedig szomorúan törtem a fejemet, hogy vajon milyen hibát követhettem el? Miért hagytak el engem, miért nem jönnek hozzám látogatóba, amikor én annyira, de annyira vágyom a szeretetükre.
Igaz, hogy szeleburdi, önkritikusan nézve kissé elkényeztetett csikó vagyok, néha csipkedek és tolakodok egy kis répa vagy alma reményében, de a látogatókat nagyon szeretem, s mindig nagy örömmel ügetek a karám szélére új ismeretség reményében. Ezért aztán mindennél jobban örültem annak, amikor Robi bejött hozzám a legelő közepére, fejemre tette a kötőféket, aztán a fülembe súgta: „Látogatód van, jól viselkedj!” S a karám szélén várt rám a csoda! Egy szép szőke hercegnő, akinek mosolya bearanyozta az egész napomat, s díszbe öltöztette a szívemet.
Bejött hozzám a legelőre, én lehajtottam a nyakamat és megszagolgattam, hogy amolyan ló módra összeismerkedjünk. Aztán ő átölelte a fejemet és én pedig a meghatottságtól csak álltam ott leengedett nyakkal és nagyon, de nagyon boldog voltam. 🙂

Na de mielőtt még túlságosan elérzékenyülnék, elkezdem beszámolómat, amit már biztosan nagyon hiányoltatok!

Élet a nyári legelőn

Bizony tombol a nyár a Bottyán Equusnál is, annak szépségeivel, örömeivel és nehézségeivel együtt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy júniustól áttértünk a nyári napirendünkre, ami annyit jelent, hogy megnyílt számunkra a nyári legelő, ami az elmúlt havi esőzéseknek köszönhetően dús fűvel köszöntötte az azt vidám vágtával birtokba vevő Bottyán ménes fiatalját és éltesebbjét.
Nem csak a nappalokat, hanem az éjszakát is a szabad ég alatt töltjük a ménes legsérülékenyebb és legidősebb tagjainak kivételével, akiket gazdáink szeretnek a közvetlen közelükbe tudni, hátha történik valami váratlan bonyodalom ami azonnali orvoslásra szorul. Eleinte furcsa volt a megváltozott menetrend, a szokásos időben felsorakoztunk a karám ajtó előtt bebocsájtásra várva. No nem mintha nem éreztük volna magunkat nagyszerűen a legelőn, de mint köztudott, mi lovak nagyon ragaszkodunk ahhoz amihez hozzászoktunk. De hamar megbarátkoztunk az új helyzettel, amihez őszintén mondva hozzájárul az esti abrakot elénk hozó kis teherautó megnyugtató brummogása is. Amikor ezt a hangot meghalljuk, mindenki tudja, hogy még éjszakára is lesz szénázgatni valónk. Ugyanis azt el is felejtettem nektek elmesélni, hogy az éjszakai csillagistállónk a belső karámokhoz legközelebb eső téli legelőrészen van, Robi, a mi hűséges gondozónk felügyelete alatt, aki vállalta, hogy a legelő szélén elhelyezett lakókocsiban éjszakázik, és vigyázza nyugalmunkat
Hiszen soha sem tudhatjuk, talán valakinek megtetszik valamelyik lovacska, aztán zsebre dugja és hazaviszi!:-) Na de félretéve a tréfát, valóban jól esik nekünk, hogy nem hagynak magunkra, és ha csak hangosabban elnyerítjük magunkat, Robi máris kidugja a fejét a lakókocsi ablakán, hogy megnézze, minden rendben van e a ló csapatnál. Hát így telnek békés nyári napjaink.

Kaszálgatunk, mert a lovaink meg eszegetnek. 🙂

Bizony nálunk most napok óta, (mit napok óta, hetek óta!) ez megy: kaszálunk. A Wienerberger Zrt.-től kapott területen rója a kis pici piros traktorunk a köröket, kis pici kaszájával. Amit tudunk takarmányt, igyekszünk magunknak bespájzolni télire, de már úgy érezzük, ennek a munkának sosem lesz vége… Kaszálás, rendsodrás, bálázás, aztán kezdődik elölről… Az a baj, hogy kicsi a traktorunk, kicsi a kaszánk, és így igen csak lassan megy a dolog. A nehéz munkát sajnos még egy kellemetlen és felháborító közjáték is megzavarta. Az egyik területről egy éjszaka alatt 10 bála frissen lekaszált szénánknak kelt lába. A tettes természetesen ismeretlen.
Néhány év óta már mi is tudjuk, hogy milyen nehéz kenyér a földművelés, és a mezőgazdaság, és mennyire ki van szolgáltatva a földeket művelő ember az időjárásnak és a munkája eredményét eltulajdonító hívatlan látogatóknak is.

Céges karitatív csapat építő program keretében épül az új beálló a lovaknak

Beálló építés (Semsey Zsófinak külön köszönettel!)

Bizony nagy szükségünk van az ilyen jó kezdeményezésekre mind anyagilag, mind munkaerő tekintetében. Arról az örömteli eseményről számolhatunk be, hogy a EQ-SKILL Humán Tanácsadó és Vezetőfejlesztő Kft, hírét vette tevékenységünknek és megkeresett bennünket azzal a kérdéssel, hogy miben lehetnének segítségünkre, mi lenne a legfontosabb az állataink számára. Tekintettel arra, hogy az állatvédelmi perek csigalassúsággal folynak, és emiatt az „ideiglenesen nálunk állomásozó” lovak száma 21-re gyarapodott, ami két éven belül majd’ ötven fölé emelte a Bottyán ménes összlétszámát, bizony az istálló, a külső boxok, és a két kinti beálló mellé szükség volt még egy legalább négy ló számára biztonságos menedéket nyújtó, stabil, három oldalról fedett beállóra. Ehhez nyújtott segítséget a EQ-SKILL Humán Tanácsadó és Vezetőfejlesztő Kft Suhai Gábor ügyvezető jóvoltából mind anyagilag, mind pedig munkaerő tekintetében. Hálásak vagyunk azért, hogy felfigyeltek ránk, hogy értékelik az állatokért folytatott küzdelmünket, és reméljük, hogy a nálunk töltött csapatépítő program számukra is élményt jelentett. Íme a jó hangulatot és szorgos munkát megörökítő fényképek, melyek láttán reméljük, hogy akad még olyan vállalat, amelyik mindebben követendő példát lát. Mi nagy örömmel vennénk. 🙂

A Bottyán ménes apraja a nagy karámban

A mini bottyán ménes, Borsó, Pipacs és Pitypang pónik és Bandi csacsi a napokban birokba vette a az udvari nagy karámot. Féktelen jókedvükről mi sem tanúskodik jobban, mint ez a kis videofilm:

https://www.facebook.com/photo.php?v=1444677425792201&set=vb.100007498712223&type=2&theater

Látogatók

A tahitótfalui Pollack Mihály Általános Iskola diákjai látogattak el hozzánk. A látogatás annál is nagyobb öröm volt számunkra, mivel a kis diákok szinte taroltak a tavaly év végi lovas rajzpályázatunkon mind aktivitásukat, mind a rajzok színvonalát nézve. A múlt decemberben nem tudtak részt venni az ünnepélyes eredményhirdetésünkön, így hát most pótolták a mulasztást és bejárták az állatotthont. Rédei Éva bemutatta a menhely történetét, mesélt a múltról, gyerekkori élményeiről amelyek elültették benne a lovak iránti tiszteletet és szeretetet, valamint az állatotthon hétköznapjairól, küldetéséről. A gyerekek nagy örömmel ismerkedtek a lovakkal, kutyákkal, cicákkal, a menhely valamennyi állatával.
A program befejezéseként sikeresen kitöltötték a szokásos Lótotót!.
Bízunk benne, hogy kellemesen és hasznosan telt az idő nálunk, és visszavárjuk őket máskor is!

A szerencsés Szajkófióka kalandjai

Egy „Dúvad” fióka esett Málna kutya szájába szinte egyenesen. És tényleg így történt! Robi és nyomában Málna kutya mentek az erdei ösvényen mikor megtörtént ez az eset. De Robi kiáltására Málna szomorú pofával szinte kiköpte a szájából a fiókát egy fúj…, fúj” arckifejezéssel, szégyenkezve, odébbállva, hogy ez csak a véletlenek ösztönös összjátéka, melynek Robi is a tanúja lett. Még hogy ő fiókagyilkos? Nézett felháborodottan emberbarátjára. Egy szónak is száz a vége, Robi futva jött, hozta a rémült fiókát, hogy most hogyan tovább vele? Kezembe vettem, átnézegettem, hogy vajon sérült e, de nem láttam rajta sérülés nyomát, ezért úgy gondoltam a legjobb, ha visszavisszük oda, ahol Málna találta. Ezzel feladva a madármentést, hiszen az elmúlt héten egy fecskefióka halt meg a kezemben három nap után. Nem volt ez a madárka már olyan kicsi, és talán szárnyait próbálgatta mikor rátalált Málna. Egész nap felváltva, rejtőzködve lestük, hogy mi fog történni. Hála Istennek a macskák ebből a kertből már elköltöztek, így nyugodtan próbálgathatta a szárnyait a kismadár. Csodák csodájára érte jött a mamája.

Adomány

Szeretnénk megosztani veletek örömünket! ! A napokban egy kis sárga (Bottyán színű 🙂 ) teherautó állt be az állatotthon kapuja elé, szénával megrakodva. Amikor a dudaszót meghallottuk, elcsodálkoztunk meglepetésünkben.
Talán csak nem visszatalált hozzánk az ellopott szénamennyiség? De bizony, igen! Igaz ugyan, hogy nem az hozta vissza, aki eltulajdonította, hanem egy kedves környékbeli gazda, aki már harmad ízben gondol ránk és megajándékoz bennünket az általa kaszált szénával. S mit gondoltok, hány bála volt a kocsin? Éppen 10, azaz az ellopott mennyiség! 🙂 Ezúton is köszönjük visszatérő támogatónknak, hogy gondolt ránk!

Ahogy mondani szokás, minden jó, ha a vége jó! Ennyi fért a mai hírlevelembe. Hamarosan ismét jelentkezem, addig is ne feledjétek, nálunk nincs nyári szünet, várunk benneteket Őrbottyánban változatlan szeretettel!

Szilaj és az állatotthon minden lakója

Tekintsd meg az áprilisi életképeket: