2024. március 29. péntek

Szilaj és Málna ismét jelentkezik – 2013. februári hírlevél

Kedves Olvasóink!

Az utolsó téli hírlevelünkkel jelentkezünk most, hogy tájékoztassunk benneteket az elmúlt hetek eseményeiről. Igaz ugyan, hogy a március eddig nem éppen tavaszi hangulatban telt, mivel éppen most is Holle anyó rázza a dunyháját, de azért mi már érezzük valahol a zsigereinkben, hogy idén is lesz tavasz. Ennek bizonyítékául kezdtük is levetni téli bundánkat, aminek jól látható jelei is vannak testünkön és környezetünkben is. Egyik másikunk úgy néz ki akár ha rongyos bálba készülne.
Na de téli március ide vagy oda, azért én szorgalmasan feljegyeztem az említésre méltó eseményeket, hogy szokásomhoz híven beszámolhassak róluk. Málna kutyus, hírmondó társam lelkesen csaholja, hogy így igaz.

Lássunk hát hozzá a beszámolóhoz!

Először is elmesélem nektek a Nagylókról elkobzott lovak történetét úgy, ahogy azt gazda asszonyom a blogjában megírta.

Mint általában, most is lakossági bejelentés útján szereztünk tudomást arról, hogy Nagylókon az egyik ház udvarában két sovány, elhanyagolt lovat tartanak, az egyik már annyira legyengült, hogy alig tudott lábra állni. Gazdáim éppen hogy befejezték reggelijüket, már indultak is a bejelentett címre. Annál is inkább sietősre fogták a dolgot, mert azt is közölte a bejelentő, hogy harmadik társuk sajnos már nem érte meg a mentőakciót.. Az autóból kiszállva tisztes távolban megálltak a portánál, hiszen már van abban gyakorlatuk, hogy az ilyen esetekben mit tehetnek és mit nem. Az esetről gazda asszonyom a következőképpen számol be a blogjában:
„ Az autóból kiszállva, megálltam a demarkációs vonalon, tudom a határainkat, mint állatvédő, na persze nem mintha ezt mindig betartanám… De most így tettem, hiszen a szemközti házból árgus szemekkel figyelték jöttünket. Szólongatásomra nem jött elő senki a háziak közül, ezért gondoltam megkérdezem a szempár tulajdonosát, mit tud a szemközti lovakról. Szóba elegyedtünk, de ő a tudomásomra hozta, hogy nem tud, és nem lát semmit, nem foglalkozik más dolgával, nem, hogy a lovával. Kicsit zokon vettem válaszát, hiszen épp egy ló tisztogatásával volt elfoglalva, és mint a végén kiderült, Bábolnán tanul, méghozzá lótenyésztési szakon. Sokáig nem vesztegettem rá időmet, felhívtam a rendőrséget, mint mindig, ilyen esetben. És a hatósággal együtt bementünk a területre, ahol rátaláltunk a két szerencsétlen lóra egy disznóól tőszomszédságában. Látványuk, fizikai állapotuk, tartási körülményeik felháborítottak és mélyen elkeserítettek. A rendőrök arcán is láttam a mérhetetlen megvetést, mit éreztek a tulaj iránt , hogy hogy képes ilyen körülmények közt tartani állatait. A tulaj is hamarosan előkerült, 12 éves lányával, és fel volt háborodva, hogy mi miért is vagyunk felháborodva. Még külön elszomorító volt számomra, hogy ennek a 12 éves lánynak ez az állattartás a természetes, és ennek tudatában válik felnőtt emberré. Szó szót követett, voltak érvek, ellenérvek, de a tény ettől még tény maradt. Hivatkoztak szegénységre, ló szeretetre, és én nem értettem miért kell a ló mindenáron némely embereknek, miért nem látják meg, az ilyen lótartók állataik szenvedését, és sokszor lassú haláltusáját. Miért? Este fél hétre megérkezett az ügyeletes állatorvos, ki egyértelműen látta, hogy a lovak sorsa, további élete, itt, ezen a helyen veszélyben van, ezért elrendelte a lovak elkobzását. A lovak pillanatok alatt felmentek a ló szállítóra, és én hiszek benne, hogy lelkükben egy új élet reményével indultunk „hazafelé”.
El kell, hogy mondjam, mind a rendőrök, mind a hatósági állatorvos példa értékűen képviselte az állatok jogait.”

Így kerültek hát állatotthonunkba a nagylóki lovak, akiknek névadója egy egész facebook közösség volt, mármint azon része, akik odafigyelnek az állatotthonunk hétköznapjaira és ünnepnapjaira. Így lett aztán a két új védencünk neve Blanche és Bailys. Ők most már biztonságban vannak, bár annyi a hátrányuk testsúly tekintetben hogy még hónapokba fog kerülni amíg jó formába, azaz ló formába tudjuk hozni őket. A lényeg az, hogy nem betegek, megfelelő táplálék, valamint gondoskodás, szeretet a szokásos gyógymód, abban pedig mint tudjuk, nálunk nincs hiány.
De a dolgok ritkán mennek simán, mint azt mi elképzeljük. Így volt ez ebben az esetben is. Képzeljétek, a hatóság megváltoztatta a döntést ugyanannak az állatorvosnak a véleménye alapján, s egyik reggel megjelent az állatotthonunk előtt a tulajdonos egy ló szállítóval, lobogtatta az okiratot miszerint neki bizony joga van a lovaihoz, mert ő nem követett el semmi vétséget ellenük. Lám, a hatóság is erre a felismerésre jutott.
Mi pedig csak álmélkodtunk azon, hogy miként változhatott meg a hatóság hozzáállása ilyen gyorsan. De gazdáimat nem akármilyen fából faragták. Persze, hogy nem adták vissza a két szegény lovat gondatlan gazdájának, akárhogy fenyegetődzött. Kapóra jött a lovak okmányainak hiánya, hiszen ló útlevél nélkül amúgy sem hagyhatták volna el a területet, s a gazda a tulajdonjogot sem tudta igazolni. Persze, hogy mi lesz a történet vége, az még kérdés, de gazdáim nem adják fel, hiszen az állatkínzás esetét akkor ott a helyszínen a hatósági állatorvos elismerte. A feljelentést minden esetre megtették a ló gazdája ellen.

Mi újság Rétságon?

retsagi_lomeszarlasFüggőben van egy korábbi feljelentés is, amiről már hírt adtunk facebook oldalunkon és előző hírlevelünkben is. Az esetről a Hír 24 internetes újság részletesen beszámolt, remélem, minél többen olvasták a honlapunkon és a facebook oldalunkon is.
Gazdáim ismét ellátogattak a „ló mészároshoz”, és a látogatásról blogjukban számoltak be a következőképpen:

„Tegnapelőtt ismét Rétságon jártunk, 11 órakor volt találkozó a hatósági állatorvosokkal, hogy eldöntsék, mi legyen a még életben maradt 18 éves kanca, és a csikó sorsa. Pontosan érkeztek, szemükben megvető pillantásokkal felénk, éreztetve, csak gondot jelentünk számukra. Kezet fogtak mindenkivel, az üdvözlés eme formájából minket gondosan kihagyva, még erre sem méltatva. Ebben a jó hangulatban el is indultunk a ló mészárlás helyszínére, ahol már nyoma sem volt a mészárlásnak… csak talán egy hatalmas lábszárcsont emlékeztetett rá, melyet az egyik kutya komótosan rágcsált. Az elmúlt két hét alatt természetesen a lovak fizikai állapota mit sem változott, és ezt az egyet a hatósági állatorvos is megerősítette. Vagyis azt, hogy a lovak igen igen alultápláltak, a senyvesség határát súrolják. Véleményük szerint, a 18 éves kanca már öreg ló, így nagyban ez is befolyásolja fizikai állapotát……..
A csikó (ezt a gondolat menetet követve gondoltam én..) azért senyves, mert csikó…
Hatósági állatorvos szemmel nézve nem talált sok kifogásolni való tényezőt, és kihangsúlyozta, hogy a JELEN állapotok alapján, (hiszen akkor volt előttük széna) az pedig, hogy domb magasságban álltak a trágyájukon, megfelel a mély almolásnak. Hozzáfűzték, hogy csak az urak almoltatnak mindennap a lovaik alatt. Egyikőjüket sem foglalkoztatta az a gondolat, hogy miért is jutottak el a lovak ebbe a fizikai állapotba. Nem tették fel ezt a kérdést a tulajnak, hogy miért nem gondoskodott róluk jó gazda módjára??? Ugyan a lovak tulajdonosának a testvére végig azt fröcsögte a hallgatóságnak, hogy ő utálja a lovakat, ezeket is már rég agyonütötte volna, ha nem lenne ez a rumli körülöttük. A végeredmény az lett, felszólították a tulajt, hogy ezután etesse a lovait, és ezt bizonyos időközönként ellenőrizni fogják…
Valahol azt olvastam, állatjóléti szakembereket képeznek ki a haszonállatok tartási körülményeinek ellenőrzésére, de csak reménykedni tudok benne, hogy nem némely hatóági állatorvosok lesznek kik ezt a felelősségteljes munkát végzik, vagy okítanak erre másokat…
Szeretném elmondani, hogy azért vannak kivételek, akik másképp nézik az állatokat, és úgy élik meg elhivatottságukat, ESKÜJÜKET, melyeket az állatok védelmére, gyógyítására tettek, ahogy az méltó önmagukhoz. De kevesen vannak.”

Mátyás lovarda

matyas_lovardaÚgy látszik, a mostani hírlevelemben csupa szomorú hírrel szolgálok, de hát ezeket az eseményeket mindenképpen tudnia kell minél több állatszerető embernek, hiszen gazdáim egyedül nem tudnak mindenhol ott teremni, nagyon fontos az összefogás.
Szintén telefoni bejelentést követően mentek el a Mátyás lovardába ahol korábban már jártak egy szürke ló miatt amelyiknek sorsa azóta megnyugtatóan rendeződött. Most ismét azt a hírt kaptuk, hogy a lovakat nem megfelelő körülmények között. összezsúfolva kis méretű istállóban tartják, ráadásul állásokban. Valóban, a körülmények az egy évvel ezelőttihez képest semmit sem változtak. Apró vigasz, hogy legalább enni adtak nekik, nem voltak soványak, bár némelyikük már határeset volt. Az istállót szúrós ammónia szag járta át, szegény lovak az állásokba kötve egykedvűen bámulták a falat.
Nem volt előttük széna, alattuk csak nyomokban forgács, egyikőjük táplálék gyanánt hosszú küzdelemmel igyekezett felszippantani azt. Ahogy gazdáimtól hallottam, fájó szívvel nézték őket, szinte nem tudták eldönteni, hogy kint lett volna jobb helyük a ló létszámhoz képest kicsi, rengetek trágyával és sárral, egyéb, lovak számára veszélyes dolgokkal terített karámban, vagy az ugyancsak trágyával szennyezett istállóban. Tizenketten voltak, szorosan egymásmellé kötve. A tulaj elmondása szerint, öt saját lova van, a többi bértartásban van itt. Gazdáim meg is jegyezték, hogy milyen bértartó az, aki ilyen helyen tartja a lovát? Volt köztük egy öreg ló, kinek látványa még jobban keserítette gazdáimat, hiszen utolsó éveit a falat bámulva tölti, és csak álmaiban lát rétet, legelőt. A tulajdonosnak azonban hiába próbálták magyarázni, hogy mi a helyes lótartás, az meddő próbálkozásnak bizonyult. Szerinte ez így jó, ahogy van. A fő szempont részéről, hogy neki milyen sokba került valamikor ez a létesítmény, és ezt valahogy be kell hozni. Gazdáim fájó szívvel hallgatták őt, hogy ebben az esetben sem érdekel senkit a lovak jólléte. Feltételezésük szerint a tulaj az állatvédelmi törvényeknek azt a részét, mely a lovakra vonatkozik, miszerint azokat csak indokolt esetben lehet huzamosabb ideig lekötve tartani, ez idáig nem is ismerte.
Szegény társaimra gondolva azon elmélkedem, hogy vajon az ilyen lótartók miért tartják a lovakat? Valóban szeretik az állatokat? Ez csak afféle költői kérdés, mert a választ bizonyára mindnyájan tudjuk.

A három szomorú eset után álljon itt két jó hír, aminek mindnyájan örülünk:

Laci és Matyi

A per lezárult, s megnyugodva vettük tudomásul, hogy a gazdát 456 000 Ft pénzbüntetésre és 120 óra közmunkára ítélték állatkínzás miatt. Bizakodással tölt el bennünket, hogy mégis csak működik az állatvédelmi törvény és gazdáim nem hiába vívják néha szélmalomharcnak tűnő küzdelmüket a gondatlan, kegyetlen állattartók ellen, s az állatok jogaiért.

Bársony új otthonába költözött

barsony_uj_otthonabanGazda asszonyomtól a következőket tudtam meg az csömöri zabi csapat egyik tagjáról:
„Az elmúlt napokban új otthonába költözött a zabi lovak közül, kit csak úgy emlegettünk: „a vezérkanca”. De immár becsületes nevén, Bársony. Nem is olyan messze tőlünk, Sződre, aminek végül is nagyon örülök, hiszen talán majd így sűrűbben láthatom. Új gazdái, a hely, az ott élő lovak, első perctől ahogy megláttam őket jó benyomást tettek rám. No és persze arrafelé tanyázik Szarka barátom is, akiről már az előző bejegyzésben írtam, és kivel szeretném a barátságunkat elmélyíteni. :))
Az első csalódásom ellenére, miszerint úgy gondoltam, személyem váltotta ki belőle a szelídséget…. 🙂
Mellékelem az emailt, és a fotót amit Bársonyról kaptam másnap.
Kedves Éva és Többiek!
Küldök néhány ma reggeli képet Bársonyról (azt hiszem ez marad a neve). A „hazatérés” zökkenőmentes volt. Kicsit leizzadt szegény a ló szállítóban, de simán lejött róla és utána egyből beraktuk a fiúkhoz. Mindkettőt jól megrugdosta, Vezér (a sárga) szerzett egy-két férfias sérülést, de azóta szerelmes…Mindenhova követi a kancát, amit nem is bánok, mert legalább vigyázz rá. Még sokat figyel, szokja az ismeretlen zajokat (malac visítás, pávarikoltás stb.), és mozgásokat (tyúkok a kertünk végében, szomszéd lovak), de alapvetően nyugisnak tűnik, nem rohangál. Kicsit leápoltam, azt úgy tűnt, hogy nem bánja. Szóval ne aggódjatok, eszik, iszik, és két legény ugrálja körül. Meg mi is, lassan rájön, hogyha megjelenünk az tuti almát is jelent, de anélkül is barátságos, odajön.
Majd ha szebb idő lesz, még csinálok fotókat, most éppen zuhog.
Köszönjük és Szép Napot!
Kati, Luca, Péter és Kristóf

A csömöri „zabik” utolsó tagja

bogancsA csömöri zabi csapatnak már csak egy tagja maradt az állatotthonban, Bogáncs. Ő most a nyugdíjas ménes testedzéséről gondoskodik mivel csikó temperamentumából kifolyólag igen csak játékos és gyakran megkergeti idősebb társait. Nem rosszindulatból, csak úgy mókából. Őszintén remélem, hogy hamarosan ő is új otthonra lel. Lehet, hogy nyugdíjas társai is.

Alexia és Maxima

Gazdáim szerint a két belga hidegvérű ló társam már elérte a versenysúlyát. Szerintem is! Én is úgy látom a szomszéd karámból. Igaz ami igaz, már egy karám rudat is cserélni kellett és legalább két itató edényt összetörtek csak úgy ártatlan tréfából.
Hiába, most már jó formában, azaz ló formában vannak, ami két ilyen méretes lónál bizony okoz némi fejtörést a gazdáknak.

Alexia műtétje – Köszönet az adományokért

bottyan_equus_hungaria130317_020Ezúton tolmácsolom gazdáim és Alexia köszönetét támogatóinknak, akik a Napi jótett internetes oldalon 200 Ft-al támogatták a műtétjét. 65000 Ft gyűlt össze, ami csaknem a felét fedezi majd a beavatkozásnak, amit gazdáim Kurucz doktorral már meg is beszéltek
Amint az idő és a talajviszonyok jobbra fordulna, sor kerül a műtétre és remélhetőleg azt követően Alexia teljesen egészséges lóként élheti tovább életét.Ezúton tolmácsolom gazdáim és Alexia köszönetét támogatóinknak, akik a Napi jótett internetes oldalon 200 Ft-al támogatták a műtétjét. 65000 Ft gyűlt össze, ami csaknem a felét fedezi majd a beavatkozásnak, amit gazdáim Kurucz doktorral már meg is beszéltek
Amint az idő és a talajviszonyok jobbra fordulna, sor kerül a műtétre és remélhetőleg azt követően Alexia teljesen egészséges lóként élheti tovább életét.

Nem szeretem program – oltások

A közelmúltban sor került a teljes csapat kötelező védő oltására, amit ugyan egyikünk sem szeret úgy, mint mondjuk a répát, vagy az almát, sőt kimondottan utál, viszont gazdáim szerint ez nagyon fontos az egészségünk érdekében, és mi hiszünk nekik.

Büszke

buszkeAzt hiszem, hogy a jó időt talán Büszke várja közülünk a legjobban, mert az ínszalag szakadás miatti boksz fogsága a sáros, csúszós talajviszonyok miatt is meghosszabbodott. Szegény már nagyon rosszul viseli a „börtönt”, s persze nekünk is hiányzik a legelőn.
Talán már nem sokat kell várnia és ismét társaival lehet a szabadban. Drukkoljatok neki ti is!:-)

Kedves Honlap olvasók, most már befejezem a mondandómat és átadom a szót Málnának, aki nagyon türelmetlenül toporog itt mellettem!

Málna kutya beszámolója a kutya sorsokról

Na végre, hogy én is szóhoz jutok. Már szétcsaholtam a pofácskámat, hogy Szilaj végre szóhoz engedjen, nehogy elfogyjon a türelmetek, mielőtt beszámolnék kutyatársaim életének eseményeiről.

Örökbe fogadták Lokit!

loki_orokbefogadasaEz az édes kiskutya, Loki, több, mint egy éve került állatotthonunkba, és sajnos nagyon a szívünkhöz nőtt. Fájó szívvel adtuk át új gazdáinak, reménykedve abban, hogy ezzel kiteljesedik élete, és boldogabb lesz egykeként, új családjában, mint itt a menhelyen, ahol bár nagyon szerettük, de mégis csak egy volt a sok közül.

Az öreg Morzsa kutya története

Ismét új lakóval bővült állatotthonunk kutyalétszáma.
A történet szomorú, na persze melyik nem?! Most egy 16 éves keverék öreg kutyáról van szó, kinek szemén, ahogy belenézünk, látjuk az öreg kutyák szemére oly jellemző
fátyolos tekintetet. A történet szokványos, de az is lehet, hogy állatotthonunkról már az a hír járja, biztos befogadjuk, ha megtudjuk az okot, hogy meghalt a nagymama, vagy nagypapa, kinek ez a kutya, vagy cica volt utolsó éveiben a társa. Sajna a Bottyán Equusnál Morzsi már létszám feletti, de a gazda asszony lelkéhez a kulcsszó a „nagymama”. Mindnyájan tudjuk, mennyire imádta a nagymamáját, és mindent, ami róla szólt, a muskátlit az ablakában, takaros kis otthonkáját, és persze kis keverék kutyáját, ki tisztességben öregedett vele, és előbb indult az égi mezőkre, mint Ő. Miután eltemették kutyáját, ezután is felelősséggel gondolkodott, mert nem szeretett volna több kutyát. Azt mondta, mi lesz vele, ha ő már nem lesz…? Pedig tudta, hogy gazda asszonyomra mindig számíthatott volna… Morzsi előzetes megbeszélés után, egyik vasárnap délelőtt megérkezett hát hozzánk kis „stafirungjával”, amit kedvenc pokróckája, és egy zsák kutyatáp jelentett. Pár perces beszélgetés után, na meg a lelkiismeret megnyugtatására búcsút vettünk Morzsi ideszállítóitól, és én nem igazán tudtam mit kezdeni magammal, csak néztünk a távozó autó után, és arra gondoltam, hogy mit is igérhetnénk neki? Találunk egy kedves örökbefogadót? Vagy most már örökre velünk marad? Azt hiszem, az utóbbi lesz, hiszen 16 éves.
Kezdődik egy új élet, vagy itt véget ér?

Pegi

peggiA legutóbbi hírlevelünkben beszámoltunk Pegi kutyánk epilepszia betegségéről. Azok kedvéért, akik aggódnak ennek a szelíd, kedves kutyusnak a sorsáért, most megsúgom, hogy jelenleg a kezelésnek köszönhetően tünetmentes, aminek nagyon örülünk. Persze gazdáim fokozott gondoskodással fordulnak felé és mindig szemmel tartják, vigyáznak rá.
Reméljük, még sokáig lesz velünk!

Az én feladatom az állatotthonunk kis állatairól való híradás is, így most közhírré tétetik, hogy örökbefogadták Johanna kecskénket! 🙂

johannaJohanna, mert hogy így neveztük el, rossz sorsa elől került állatotthonunkba. Az idő múlásával, no meg a kegyetlen állattartóknak köszönhetően, igen-igen megszaporodott a kecske létszám állatotthonunkban. Egyik nap gazda asszonyomat felhívta egy kedves úriember, és megkérdezte, kecskét vajon nem adunk örökbe? Végül is miért ne, gondolta. Elmondta az örökbefogadás feltételeit, hogy Johanna egy életre szól, nem lehet megenni, eladni stb. Az örökbe fogadó mindezt tudomásul vette, alá is írta az örökbefogadási szerződést, és biztosított bennünket a felől, hogy rossz szándékai egyáltalán nincsenek, van már egy kecskéje és egy amolyan állatsimogatója, ahova a környékbeli gyerekek járnak és Ő maga is nagyon szereti az effajta állatokat. Mindemellett még fűnyíróként is nagyon jól funkcionálnak a kertben. El is jött egyik nap, kiválasztotta Johannát, és mi jókívánságainkkal útjára bocsájtottuk őt. útjukra bocsájtottuk őket.

Ezzel zárjuk is a tél utolsó hírlevelét és reméljük, hogy a tavasz hamarosan beköszönt, s a friss tavaszi levegő és a melengető napsugarak, amit már mi is nagyon várunk, egyre több látogatót csalnak el hozzánk!

Változatlan szeretettel látunk benneteket állatotthonunkban,
Szilaj és Málna

Tekintse meg februári életképeinket!

Ez is érdekelhet

Minden napra egy mese… vagy inkább tragikomédia…

Hosszú lesz, de kérjük, hogy figyelmesen olvassátok végig! Egyszerűen nem találunk néha szavakat arra, hogy …