Bottyán Equus Hungária Ló és Kutyaotthon
Kedves Honlapolvasók!
Az elmúlt hónap Állatotthonunk fennállásának talán eddigi legizgalmasabb eseményét hozta! Magunk sem hittük, hogy kétségbeesett segélykiáltásunk a két és fél éve Alapítványunk gondozásában álló Csömörről elkobzott lovakért, szinte bombakérnt robban a facebook közösségi oldalon..
A „bomba” az alábbi hirdetésünk nyomán lépett működésbe, s szinte futótűzként terjedt el a hír, hogy segítséget kér az életben maradásáért 2010. tavasza óta az Alapítvány gondozásában lévő 13 Csömörről elkobzott ló.
Mindazok kedvéért, akik nem látogatják az említett közösségi oldalt, álljon itt a Hír 24 internetes hírújság összefoglalója az elmúlt hetek eseményeiről:
„Sorsolás dönt a „halálra ítélt” lovakról – A Hír 24 2012.december 13-i cikke:
Az egykori bűnjelekért rengetegen jelentkeztek, azóta alaposan leszűkült a kör. Sajnos sokan csak hasznot akartak húzni belőlük. Sokan, de szerencsére nem mindenki.
A 13 ló keserédes történetéről november végén számoltunk be. Az állatok hosszú évekig sanyarú körülmények között, koszban, mocsokban, egymás hegyén-hátán, egy szűk kis karámban éltek, mindaddig, míg a XVI. kerületi önkormányzat el nem kobozta őket felelőtlen gazdájuktól. A legyengült patások egy csapásra bűnjelekké váltak. A titulussal ideiglenes, de szerető otthon, gondoskodás is járt, de két év után megfosztották őket „címüktől”. A gazda ellen indított eljárás befejeződött, a döntés egyértelmű volt: nem kaphatta vissza egyiküket sem. Ám ha egy eljárásnak vége, már a bűnjelekre sincs szükség, így történt itt is.
A lovakat a Bottyán Equus Hungária Ló- és Kutyaotthon Alapítvány gondozta 2010-től. Mindannyian szépen megerősödtek. Időközben a „család” gyarapodott két csikóval, mivel két kanca már vemhesen került hozzájuk. Amint az ítélet megszületett, a patások tulajdonjoga a magyar államra szállt. De az állam nem kért belőlük. A bíróság december 31-ig – vagyis bő egy hónapig – adott haladékot az állatvédőknek, hogy gazdát találjanak kedvenceiknek.
Azt is felajánlották az alapítványnak, vegyék át a lovakat. Nekik azonban nem lett volna pénzük gondozni őket, emiatt kaptak hideget-meleget. A bíróság nehéz helyzet elé állította őket: ha nem élnek a lehetőségek valamelyikével, „kiirtás” vár az egykori, immár boldog és egészséges bűnjelekre. Az idő szorított, új, szerető gazdák kellettek, de gyorsan. Szélmalomharcnak tűnt, mégis hatalmasat robbant. Ezrek osztották meg a Facebookon a történetet, égtek a vonalak, több százan akarták valamelyiküket. Már akkor biztos volt: mind gazdára találtak.
Néhány héttel azután, hogy a bíróság aláírta azt a bizonyos halálos ítélet és elindult a gazdikereső-lavina, még mindig zajlik az élet a Bottyán Equus Hungária Ló- és Kutyaotthon Alapítványnál. Rédei Éva, a szervezet alapítója korábban a Hír24-nek azt mondta, megdöbbentő, hogy ennyien összefogtak, még sohasem tapasztalt hasonlót. Nem értette, hol volt eddig ez a sok jó szándékú ember, mivel eddig úgy tűnt, a hazai lótartók nyolcvan százaléka nem ilyen. Örült, hogy ennyien jelentkeztek.
Dolgozni, sokasodni, kolbásznak
Azóta sajnos kiderült, a lelkes jelöltek jó része csak hasznot akart húzni lehetséges „kedvencéből”, hisz jó lett volna dolgoztatni, tenyészteni, netán kolbásznak. Rédei Éva szerint körülbelül 800-an keresték fel őket, igyekeztek mindenkivel beszélni, nehogy éppen az maradjon ki, aki a legjobb választás lenne. Volt olyan nap, hogy férje telefonján rövid idő alatt 370 nem fogadott hívás gyűlt össze. A kör végül szűkült, körülbelül 150-200 jelentkezőről tudják nyugodt szívvel azt mondani, hogy „tiszta szándékok” vezérelték, és mindössze néhány tucatnyian, akik ideális otthont tudnának biztosítani. Nekik egytől-egyig nagyon örültek.
A szerencse dönt
Kimerítő időszakon vannak túl, most ló szerető barátaik segítségével felkeresik a szóba jöhető jelölteket otthonaikban, körbenéznek. Ismerőseiket azért kellett bevonniuk, mert nem tudnák egyedül vállalni az utazásokkal járó költségeket. A tervek szerint a „nagyüzemnek” hamarosan vége, szeretnék, ha még karácsony előtt megszületne a döntés. Úgy számolnak, hogy körülbelül hatvan ember közül kell majd a végén választaniuk, úgy vélik, ők mindannyian megérdemlik, hogy megkapják valamelyik lovat. Éppen ezért sorsolnak, nem akarnak igazságtalanok lenni.
Arra a kérdésünkre, hogy milyen az ideális otthon, Rédei Éva azt mondta, jusson a lónak több is egytenyérnyi szabadságnál, legyen egy legelő, ahol kedvükre futhatnak, lehetőség szerint istállójuk, és egy olyan társuk, aki úgy gondol rájuk, mint egy társra: „Jóban és rosszban, egészségben és betegségben.”
Az emberek a lovaknak, a lovak a kiskutyának találtak gazdát
Sokan látogattak el az alapítványhoz, látni akarták a patásokat. És bár lovuk nem lett, egy kutyus és egy kislány mégis nagyon örült. Az alapítvány vezetője elmesélte, a körülbelül 9 hetes kiskutyát egy gyerek találta az erdőben, egy dobozban. A kislány nem tudott kihez fordulni, sehol sem fogadták az állatot, egyszerűen nem volt hely. Éppenséggel az alapítványnál sem, de látva a szomorú gyermeket mégis engedtek. A lány meghálálta, osztálytársaival ételt vettek a kutyusnak. Gombit éppen egy vele egyidős lányka fogadta örökbe, ahogy ő fogalmazott, ahogy meglátta, szerelembe esett.
Bátrabbak lettünk
Rédei Éva szerint sajnos már rég nem szabadna lovas nemzetnek kikiáltani magunkat. Úgy véli, a többség nem úgy bánik ezekkel az állatokkal, ahogy megérdemelnék, elfelejtve azt a hatezer évet, amit az ember mellett szolgáltak végig. Használni és szaporítani, ehhez értünk.
Az alapítvány vezetője elmondta azt is, az biztos, hogy az elmúlt időszak megtanította őket arra, hogy bátrabbak legyenek: bátrabban kobozzanak és bátrabban vegyenek magukhoz állatot. Tény, sokan valóban azért jelentkeztek náluk, hogy valamilyen módon hasznot húzzanak az elkobzott patásokból, de mégis ott az körülbelül 200 ember, akiknek nem ez volt a céljuk, ahogy azoknak sem, akik a közösségi oldalon fogtak össze. Ez ad nekünk erőt – tette hozzá Rédei Éva.
Új jövevények – 2 Belga hidegvérű ló és egy póni valamint öt kecske megmenekült a biztos haláltól
A lehető legrosszabb időpontban érkezett a segélykérés Pilisszentivánról, éppen amikor az örökbeadással kapcsolatos feladataink a tetőfokra hágtak. Ennek ellenére azonnal dönteni kellett, hiszen a birtokunkba jutott fényképeken látható volt, hogy a pilisszentiváni területen élelem nélkül magukra hagyott állatok nagyon rossz állapotban voltak. A belga hidegvérű lovak, ha jó kondícióban vannak, a 900 kg-t is elérik, Alexia És Maxima viszont ketten ha kitették ezt a súlyt. Nem volt kérdés, hogy életmentő akcióról van szó, s a bejelentést követően éppen a téli hideg beállta előtt, szinte az utolsó pillanatban sikerült kieszközölnünk a helyi hatóságnál az azonnali elkobzást, miután vállaltuk, hogy az állatoknak átmeneti gondozói leszünk. Az elkobzással egyidejűleg az állatok gazdája ellen eljárást kezdeményeztünk állatkínzás miatt. Így aztán állatotthonunk védenceinek tábora bővült 3 lóval, valamint 5 kecskével. Az állatok rehabilitációját, orvosi kezelését megkezdtük, s mint minden hasonló esetben, várjuk a hatósági eljárás fejleményeit, mivel az állatok a per lezártáig, azaz a jogerős ítélet kihirdetéséig nem adhatóak örökbe.
Várjuk kedves támogatóinkat, látogassanak meg bennünket, s ismerkedjenek meg új védenceinkkel is!
Az Állatotthon életét bizony alaposan felbolydította az örökbeadással kapcsolatos feladatok miatti
izgalom, s a hirtelen megszaporodott teendők, de persze az állatok emiatt nem szenvedhetnek hiány semmiben.
A téli hideg beálltával, bár életünk mind fizikailag, mind anyagilag megnehezedett, éppen úgy el kell látni kis és nagy védenceinket, s lehetőségeink szerint fogadni az újonnan érkező szerencsétlen sorsú állatokat. Bizony az élet nem könnyű a farmon. Mind emellett ez az évszak még a betegségeknek is kedvez, hiszen az állatokat is megviseli az évszakváltás. A hidegre való felkészülés náluk is többlet energiákat szív el, ami sok esetben az egyébként sem egészséges s csikókorukból régen kinőtt lovagnál előidézi a bajt!
Mami lovunk kólikázott
Sajnos az elmúlt hár hét sem múlhatott el úgy, hogy ne történjenek váratlan események állatotthonunkban. Rizi, kit én csak Maminak becézek, vasárnap este a kólika jellegzetes tüneteit mutatva hozta ránk a frászt. A kólika úgy gondolom, minden lótartó rémálma, mely sajnos egy nagyon komoly, és veszélyes betegség, mely sok esetben halálos a lovakra. Tulajdonképpen különböző tényezők által kiváltott fájdalmas gyomor, illetve bél megbetegedések gyűjtő kifejezése. Ahogy észrevettük az ismert tüneteket, azonnal kivittük a karámba, hiszen ilyenkor nagyon fontos, hogy ne feküdjön le a ló. Vasárnap este van, kit is érek el orvost, aki meg tudja mondani hogyan tovább, vagy könnyít Mami szenvedésein?! Dr. Erdélyi Gábor negyed órán belül itt is volt, azonnal Algopyrin és Buscopan injekciót adott neki, enyhítvén a kínokat, amiket Mami az egyre erősödő görcsök miatt érzett. Azután tovább róttuk a köröket, reménykedve abban, hogy elmúlnak a görcsök, helyre áll a bélmozgás. Sajnos nem így lett, ekkor már bőven elmúlt éjfél. Kórházba kell vinni őt minél hamarabb, „Jézusom, honnan szerzek ló szállítót éjnek idején?!” 
Körtelefon…. Mindenki ki van kapcsolva. Még egy reménysugár: Tüske Gyula, kitől mindig bérelünk ló szállítót, ha szükségünk van rá. És felvette! Álmosan beleszól, én gyorsan elmondom miről van szó, és könyörögve kérem: „Gyula, ha Istent ismersz, segítesz…” És segített!!! Negyed órán belül itt volt a ló szállító, és Mami (persze még egy nagy adag injekcióval, amit Dr. Vaskó Mártától kapott) a harmadik nekifutásra felment a ló szállítóra, mintha érezte volna, hogy őérte történik itt most minden, és minden perc számít. Irány az Üllői Nagy Állatklinika, ahol már Dr. Vaskó Márta bejelentése alapján vártak minket. Borzasztó hosszúnak tűnt a majd egy órás út odáig. Dr Bódai Emese már várt minket, és azonnal hozzáfogott Mami vizsgálataihoz, és közölte, sajnos már elmozdulás van Mami beleinél, lehet, hogy műteni kell, de mindent megpróbál, amit orvosilag lehet. És ez így is volt. Órákon át küzdött Mami beleinek kitisztításán, elölről-hátulról, közben folyt belé az infúzió. Hajnali fél 5 körül, miután túl voltunk a nehezén bevezettük Mamit egy boxba. Szomorúan hagytam ott, és kétségekkel a szívemben indultunk hazafelé. Alig vártam a reggelt, hogy érdeklődjek állapota felől, hiszen még nem volt túl a krízisen. Sajnos másnap délelőtt is jelentkeztek enyhe tünetek, de bíztam benne, hogy jó kezekben van, és talán nem kell műteni, és meggyógyul. Végül is a negyedik napon engedték haza, gyógyultnak nyilvánítva.
Ezúton is köszönöm Dr. Bódai Emesének, és Letícia doktornőnek, (akinek szégyen ide, szégyen oda, de elfelejtettem a vezetéknevét) hogy mindent megtettek Rizikó, azaz Mami gyógyulásáért!
Büszke lovunk lesérült.
Alig hevertük ki Mami lovunk kólikával járó izgalmait pár napra rá Büszke okozott riadalmat „szeretteinek”. Reggel még büszkén vágtatott ki társai után a napi csutakolás után a legelőre. Este már alig tudtuk bevezetni bokszába, olyan szinten sántított jobb első lábára. Egyszerűen nem tudom elképzelni, mit tudott csinálni magával, csak találgatni lehet. Éjszakára bekentünk gyulladás csökkentő krémmel, de sajnos reggelre még rosszabb lett a helyzet. Úgyhogy azonnal hívtam Dr. Kurucz Jánost, és elpanaszoltam neki mi történt. Ő jött, ahogy csak tudott. A Doktor úr ultrahang vizsgálat után felállította a szomorú diagnózist, miszerint Büszke ínszalagjai sérültek, egy 80%-os, egy 30%-os mértékben. Ez azt jelenti, legalább két hónap bokszfogság, és ez idő alatt regenerálódnak talán az ínszalagok. Lenne rá gyógyszeres kezelés is, de sajnos több mint 300.000 Ft lenne, ami gyorsítaná ezt a folyamatot, de erre most sajnos nincs anyagi lehetőségünk. De a Doktor úr megnyugtatott, hogy ugyan lassabban, de e nélkül is meggyógyulhat Büszke. Természetesen napi szinten kezelni kell, hűteni, majd meleg fáslival bepólyázni. Büszke elég szépen tűri a fogságot, de reggel, mikor mennek ki a többiek, szomorúan nyerít utánuk, és este határtalan örömmel fogadja őket.
Sári és Albi fogreszelése
Öregecske lovaink fogai megérettek egy fogreszelésre. Éppen ezért fel is hívtuk Omár Doktort, ki éppen a közelünkben tette a dolgát, és egy jó órán belül már itt is volt állatotthonunkban. Sára és Albi nem igazán értékelte a merényletet ellenük, de mit volt mit tenni, kénytelenek voltak tátott szájjal tűrni, míg a doki megrendszabályozta már amúgy is elnyűtt fogaikat. Az utóbbi időben észrevettük, nem igazán esett jól a rágás nekik, ami úgy gondolom, nagyban befolyásolta életkedvüket, emésztésüket, gyarapodásukat. De hát sajnos tudomásul kell vennünk, hogy ők is, mint mi emberek az évek múlásával elkopnak, elfogynak. 🙁 Szomorúan veszem tudomásul ezt a tényt, de azért remélem, még sokáig velünk maradnak.
Az elütött kutya története
Ami végül is sajnos szokványos, ellenben a történet, illetve megmentői hozzáállása nem szokványos. Ők állatvédő szemmel és magánemberként is csodálatos emberek, és én nagyon örülök, hogy megismerhettem őket, annak ellenére Hope-ot (ahogy elnevezték megmentői) nem tudták befogadni, és elhozták állatotthonunkba. Annak, hogy nem tudták megtartani különböző okai vannak. Szemük láttára ütötte el egy autó, és három különböző érzelmi világú ember hozzáállását ismertem meg ennek a kölyökkutyának a balesete folytán. A hölgy, aki elütötte, jóval távolabb megállt, megnézte milyen kár keletkezett az autóján, majd továbbhajtott. 
A következő autós, aki látta a balesetet, megállt, lehúzta a kutyát az út szélére, talán azzal a gondolattal, hogy kapjon egy esélyt az életre, majd utána ő is továbbhajtott, és otthagyta. És végül jöttek ők, kik odamentek a vergődő kutyához, és szemében látva az iszonyatos fájdalmat nem tétováztak azonnal berakták autójukba, és elvitték állatorvoshoz. Az állatorvos mielőtt bármit is tett volna, azt mondta nekik, 4000 Ft-ért elaltatja. De miután ők ez ellen tiltakoztak, és megalázónak érezték a helyzetet, elmondták, nem azért hozták ide, hogy elaltassák, hanem azért, hogy megmentsék, ha van esélye rá. Végül is megműtették a kutyát, kinek lába két helyen is el volt törve, és mától nálunk lábadozik a telt házunk ellenére befogadtuk, mert olyan szinten értékelem és tisztelem az ilyen érzelmű embereket, hogy el se tudom mondani. Hope egy nagyon kedves, játékos és gyönyörű kölyökkutya, nem tudom kiknek a keveréke, de biztos vagyok benne, hogy leendő gazdájának az életébe sok-sok szeretetet visz majd.
Rénó, a gyönyörű Német juhász visszakerült hozzánk.
Nem is értem az embereket, de a helyzet az, hogy most már nem is akarom megérteni. Telefonhívást kaptam Rénó örökbefogadóitól, (akik alig egy pár hónapja vitték el állatotthonunkból őt, s ez idáig csupa jó híreket kaptam Rénóról tőlük. ) hogy menjünk a kutyáért. Gondolta, lejárt a kölcsönzés ideje… Tudjátok egyre jobban kezdem utálni ezt az örökbefogadósdit, hiszen Rénó nem az első, akivel így jártunk. Szívem szerint minden befogadott állatot megtartanék, de ehhez sajnos a világ összes pénze sem lenne elég.tetet és vidámságot v
Elkészült a kutyakennel!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Örömmel adom hírül, hogy a hónapokkal ezelőtt nagy elánnal elkezdett kutya kennelünk elkészült! Igaz, úgy készült, mint a Luca széke, vagy idő nem volt rá, vagy segítség, külső segítség meg főképpen nem, volt, hogy másra kellett a pénz, de ettől függetlenül egy maroknyi embert kivéve, kiknek ezúton is szeretném elmondani, hogy nagyon hálás vagyok nekik, és köszönöm önzetlen segítségüket! Szóval sajnos anyagi nehézségek is nehezítették kennelünk kivitelezését, hiszen tudatosult bennünk a gondolat, és a tény, hogy a takarmány árak a tavalyi évhez képest megduplázódtak. Az amúgy is kevés adó 1%-unk mellett komoly döntés előtt álltunk, befejezzük e a kutya kennelt, vagy ne?… Fontossága nem kétséges, hiszen akarva, akaratlanul egyre csak nő a kutyák létszáma, és a velük járó költségek.
De ekkor jött a csoda Vilcsek Adrienn révén, ki kuratóriumi tagja is alapítványunknak, na és a Ganz Mérőgyár KFT- nél dolgozik. Nos, a lényeg a lényeg, végül is Adrikám egy pályázat útján 200.000 Ft-ot nyert az alapítvány javára, mely összeggel hozzásegítettek bennünket a drótkerítés megvásárlásához, melyet az ITRON Ganz karitatív csapata szombaton saját kezűleg fel is penderített a beton alapra. Ezúton is szeretném nekik megköszönni, hogy munkájukkal is hozzájárultak a kennel megépítéséhez!
Fehér puli ivartalanítás
Természetesen ez a hét sem múlhatott el ivartalanítás nélkül. Illetve elmúlhatott volna, viszont akkor nem lennék nyugodt, ha netalán valaki örökbe fogadná valamelyik kutyámat, aki nincs ivartalanítva és összehozna egy tucatnyi kiskutyát, kinek a jövőjét illetően én már nem is lennék nyugodt. És higgyétek el, erre minden okom megvan. Nos, Fefe, a legújabb védencünk egy fehér puli, a fotón éppen az ivartalanítás miatt történt altatásból ébredezikÖrömmel jegyzem meg, hogy Fefét az egyik ló nézőbe hozzánk érkezett család örökbe fogadta!
Megérkezett az adomány másik fele
Megkaptuk a várva várt adomány még lemaradt részét az 1kg táp 1 jótett csoport tagjaitól. Mit ne mondjak, nagyon jól jött. Persze mikor nem jön jól ennyi állat tartása mellett az adomány… 🙂 Ezúton is el szeretném mondani, hogy nagyon nagyon szépen köszönöm, ennek a maroknyi embernek elhivatottságukat, segítségüket, a magam, és az alapítványban élő állatok nevében, és boldog vagyok, hogy megismerhettem őket!
Természetes körmölés és pataápolás kurzus gyakorlati napja Állatotthonunkban
A Lovak Útján Natural Horsemanship Közösség szervezésében ismét Magyarországra érkezett Natalija Aleksandrova gyógykörmös, aki Németországban az Európai Lóélettani Intézetben szerezte meg az iskola legmagasabb végzettségét. Ezúttal több napos tanfolyamon ismertette a résztvevőkkel a ló patájának szerkezetét, s az etológiailag helyes pataápolást, valamint a patabetegségek felismerését és helyes körmöléssel való megelőzését, gyógyítását. Natalija az elmúlt évben már meglátogatta állatotthonunkat, most pedig készséggel adtunk otthont a tanfolyam gyakorlati részének, amelyen a résztvevők az állatorvos jelöltekhez hasonlóan az üllői Nagyállat Klinikától kapott cadaver patákon szemlélhették meg azokat a súlyos pata betegségeket melyeknek sokkal több ló esett áldozatul, mint indokolt lenne, ha a pataápolásra, a megelőzésre megfelelő ismereteken megalapozottan komoly gondot fordítanának a lovasok. A résztvevők Natalija irányításával gyakorolhatták a természet által már több ezer éve sikeresen kialakított patafoma kialakítását annak érdekében, hogy lovainknak e létfontosságú szervét nagyobb sikerrel védjük, ápoljuk, ha kell, helyesen korrigáljuk annak érdekében, hogy kedvenceink aktív életkorát hosszabbá tegyük, s életminőségét javítsuk.
Kedves Barátaink!
Ennyi fért bele a 2012. év utolsó hírlevelébe. Remélem, Szilaj és Málna megbocsájtják nekem, hogy erre az alkalomra visszavettem tőlük a szót, de megígértem nekik, hogy a 2013. januári hírlevélben már ők számolhatnak be a 13 csömöri ló örökbeadásának fejleményeiről és az új év első állatotthoni eseményeiről is!:-)Végezetül az ünnepek közeledtével A Bottyán Equus Hungaria Állat és Kutyaotthon valamennyi tagjának és védencének nevében szeretnénk köszönetet mondani mindazért az erkölcsi és anyagi támogatásért, amivel munkánkat segítették, hitünket a rászoruló állatokért folytatott küzdelmünk sikerében erősítették.
Áldott, békés Karácsonyi ünnepeket, és boldog, sikeres újévet kívánunk mindenkinek, s ne feledjék, hogy kapunk a jövő évben is nyitva áll az állatszerető felnőttek és gyerekek előtt!
Rédei Éva és Rédei Attila
Tekintsd meg a decemberi életképeket!
