Szilaj 2012. márciusi hírlevele

Valódi tavaszi jókedvvel köszöntelek benneteket kedves honlap látogatók még akkor is, ha átmenetileg megint hidegebb napok köszöntöttek ránk. Ne csüggedjetek, visszafordíthatatlanul itt a tavasz, mi lovak aztán csak tudjuk. El is kezdtük serényen levetni a téli bundánkat, gazdáink alig győzik a szépségápolást! 🙂

Remélem, nem felejtettétek el Szilajt, a Bottyan Equus Hungaria Ló- és Kutyaotthon Alapítvány hírmondóját! Hú, de nehéz volt leírnom ezt az új nevet. Bizony, március 20-a óta hivatalosan is kibővült az Alapítvány tevékenysége és így nem csak mi lovak, hanem kis négylábú társaink is jogilag bejegyzett lakói lettek az Alapítványnak. Hát, a kutya falka olyan hangos, hogy biztos még a cégbíróságig is elhangzott az ugatásuk! Hi…Hi…
Szóval most, hogy már nem csak lovakat fogadnak be gazdáink hanem kutyusokat is, még több az esemény az alapítványnál. Lássuk csak, mi is történt márciusban, hiszen nyilván kíváncsiak vagytok rá, mert mi másért is kattintotok rá a honlapunkra?

Kezdem mindjárt a legnagyobb hírrel, hogy ha tavasz, akkor csikótermés!

A március legszebb eseménye Bizsu csikójának megszületése! Már mindnyájan nagyon vártuk a kis jövevényt, különösen gazdáim voltak nagyon izgatottak, még éjfélkor is kijöttek, hogy megnézzék a kismamát, beindult e már a nagy esemény. De Bizsu hű maradt őseihez, nem akarta nyilvánosság előtt világra hozni a bébit, így aztán gazdáim lecsúsztak az élményről. Na de annál nagyobb volt az örömük, amikor reggel már egy kis teremtmény mozgolódott a szénában. Persze mi is lelkesen üdvözöltük a kislányt ! Futótűzként terjedt a hír a ménesben, még Bravónak is odanyihogtunk egy gratulációt, hiszen valami köze neki is volt a dologhoz! Nem is beszélve arról, hogy „apás szülés” volt, mert ő a szomszéd boxban „izgulta végig” az utódja világra jöttét.
Egyébként hallottam, ahogy gazdáim dicsérték Bizsut, aki korábban nem éppen a legbarátságosabb tagjaként mutatkozott be a ménesnek. Sem a lovaktól, sem az emberektől nem igazán fogadott el kedveskedést. S lám, azóta, hogy anya lett, mintha kicserélték volna. Ő, akit tavaly félvad állapotban mentettek egy horti horror tanyáról, most már annyira bízik a gazdáinkban, hogy nyugodtan tűrte, ahogy pár órás csikóját kényeztetik, simogatják.
Bizsu csikójának neve még kérdés, szavazásra tettük fel a kérdést a Bottyan Equus Hungaria facebook oldalán. B betűvel kezdődő neveket várunk!

Sári

Sári örökbefogadásáról már februári hírlevelemben beszámoltam. Nos, Sári közös „lakosztályt” kapott velem és Bravóval. Nagylelkűek voltunk és befogadtuk őt a karámba harmadiknak. Meg kell, hogy mondjam, Sári egy cseppet sem értékelte ezt a gesztust. Bravóval együtt hiába próbálkoztunk mindketten barátian közeledni hozzá, ő csak távolságtartóan elvonult, és figyelemre sem méltat bennünket. Jobban szeret egyedül álldogálni és sütkérezni a napon. Hogy a csudában tud ennyit aludni, nem értem! Egyszer kétszer bevallom meg is harapdáltam, hogy egy kis játékra ösztökéljem, de hiába, az öreg pacik úgy látszik, már csak ilyenek.
Na de van elég baja szegény Sárinak. Képzeljétek, a minap a doki bácsi lereszelte az egyik hátsó őrlőfogát! Szörnyű! Valami nagy izével kifeszítették a száját, s előtte, hogy védekezésképtelenné tegyék, még szurit is kapott. Úgy imbolygott tőle, hogy majdnem összeesett.. Na de minden jó, ha a vége jó. Korábban alig tudta elmajszolni az almát, répát, még a zabot is kétszer annyi ideig ette, mint én, és Bravó, s most alig marad el mögöttünk az evés gyorsaságában. Ha nem is játszol velünk, azért szeretünk téged, öreglány!

Sajtó, lovas események

Szokás szerint kihallgattam gazda asszonyom telefonbeszélgetését, így tudtam meg, hogy a Lovas Nemzet főszerkesztőjének jóvoltából lehetőséget kapott arra, hogy állatvédő szemszögből véleményt alkosson a magyarországi lótartás helyzetéről. Ennek nagyon örülünk, s mindnyájan hálásak vagyunk ennek a vezető lovas újságnak.

Május 20-án ismét megrendezésre kerül a Bottyan Equus futam, ami már hagyományszámba megy a Kincsem Parkban.
Köszönet a Kincsem Park vezetőségének a megtiszteltetésért, hogy népszerűsítik állatotthonunkat, és természetesen azoknak a jó ló barátainknak, akik
értünk versenyeznek ezen a napon!

Kutyáink

Mint már korábban említettem, egyre szaporodik kutyusaink száma, s így egyre inkább kutyaugatástól hangos az istálló környéke. A mintegy 40 kutyus mindig ad valami munkát, feladatot gazdáinknak. Hol orvoshoz szaladnak velük, hol ennivalóért, hol a kutyasétáltató állatbarátokat fogadják, hol a kenneleket takarítják.
Persze mindig akad izgalom is, mint ahogy ebben a hónapban is!

Dió

Dió több mint két éve lakik nálunk, s most régi „hódolója” úgy döntött, végleg magáénak szeretné tudni Diót, s örökbe fogadta. Gazdasszonyomnak fájt is utána a szíve, de úgy gondolta, jobb lesz neki, ha egykeként szeretik, hiszen az állatotthonban a szeretetet bizony fel kell szeletelni sok kutyus között. De úgy látszik, Dió másként gondolta. Hogyan? Megtudhatjátok gazdasszonyom beszámolójából, amit a „bottyanequus.com” blogban jelentetett meg:

„Dió kutya megszökött

Csütörtökön este 8 óra tájban, épp hogy befejeztük az állatok esti etetését megszólalt a mobilom. Ági, aki Dió örökbefogadója kétségbeesett hangon mesélte, Dió kutya megszökött! Abban a percben magam előtt láttam, ahogy Dió a sötétben bolyong ismerős szagok után kutatva, és keresi a hazafelé vezető utat. Nagyon rossz érzéssel töltött el a gondolat, hogy lehet, hogy már el is ütötte egy autó, vagy a vonat… Pár percnyi gondolkodás után döntöttünk, elindultunk Lányomékkal Gödöllőre a sötétség ellenére, reménykedve, hogy rá találunk… Az esélye igen kevés volt, hogy megtaláljuk, hiszen Gödöllő igen nagy terület, és csak a Jóisten tudja Dió melyik irányba indult?! Nem igazán volt hozzászokva az autókhoz, a forgalomhoz, hiszen állatotthonunkba kerülése óta nem járt forgalmas helyeken, csak kutyasétáltatóinkkal, Arival és Olival rótta a mezőket, sokszor persze előbb hazaérve, mint kétlábú barátai:) Nagyon sajnáltam Ágit, éreztem a hangján, hogy kétségbe van esve, Ő is órákon át bolyongott a környéken, hátha rátalál. Mi többen indultunk Dió kutya keresésére, Gödöllő kertvárosi részében fésültük át az utcákat. Meggyes is velünk tartott, megbeszéltük Ő a jobb, én a baloldalt pásztázom, a magunkkal vitt erős fényű lámpával. Már úgy gondoltuk erről az útszakaszról visszafordulunk, hiszen az autópályára nem akartunk fölmenni, mikor Meggyes megszólalt, „Az nem egy kutya ott az úton!?” Lassan mentünk, ahogy megpillantottam Diót, miközben loholt csatakosan földig érő nyelvel a forgalommal szemben az úton, egyenesen felénk. Szemét elvakította az autó lámpáinak fénye, és én nem hittem a szememnek! Rögtön megálltunk, én kiugrottam az autóból, leguggoltam és szólongattam őt, rettegve attól, nehogy elüsse egy autó a forgalmas úton. Dió megismerte a hangom, össze volt zavarodva, agyában azonosította a szagomat, ahogy odaért hozzám, lefeküdt közvetlenül a lábam elé, fejét a két mellső lábára téve, és csak halkan nyüszített.

Csodálatos érzés volt, szinte az esélytelenség gondolatával elindulni, és még is megtalálni őt. Ahogy az autó lámpájának fényében felismertem, már tudtam, hogy hazahozom őt. Miután betettem az autóba, és csak simogattam loboncos szőrét, megint egy csoda ért, ami erőt ad nekem, hogy a sok nehézség ellenére ne adjam föl elhivatottságom az állatok iránt. Ági, miután megtudta, hogy megtaláltuk Diót csak annyit mondott, „nálatok boldogabb Dió”. Nagy az Isten állatkertje, az enyém kicsi, de Dió még elfér benne. Ezúton is köszönöm Áginak, hogy megértett, és köszönöm a barátságát, reménykedve abban, hogy közösen még nagyon sok kutyának tudunk esélyt adni egy boldogabb életre.”
Dió tehát visszatért hozzánk és még az eddiginél is nagyobb szeretettel veszi körül gazdáinkat.

Ivartalanítás

Ebben a hónapban is volt ivartalanítás, aminek a jelentőségét én még mindig nem tudtam megérteni, de nem lehet valami vidám dolog, mert gazdasszonyom általában nagyon szomorúnak tűnik azon a napon és a kutyusok is napokig bágyadtak, s valami nagy fehér gallért kell viselniük a nyakukon. Mivel én nem értek ehhez a témához, megint csak Rédei Éva, gazdasszonyom blogjából csenek el egy részt, íme:

„Eljött az ideje Pegi és Málna kutya ivartalanításának. Mindig vegyes érzelmekkel indulok a kutyákkal a rendelőbe, és sajnálom őket, hogy közbenjárásommal fájdalmat okozok nekik. De aztán meggyőzöm magam arról, hogy helyesen cselekszem, mint állatvédő. A gondolat akkor is ott motoszkál bennem, milyen jogon avatkozom a természet alkotta dolgokba, csak mert én úgy gondolom így van rendjén. De vígasztal a tudat, hogy így megóvom a meg nem született új élőlényeket a felelőtlen és szívtelen emberektől. Az elmúlt sok-sok év tapasztalata is igazol, hiszen olyan sok szenvedő állatot láttam, rengeteg kóbor kutya él körülöttünk, a menhelyek is zsúfolásig telve szomorú sorsú állatokkal. Elsőként Pegit vittem, aki viselkedésével még jobban elkeserített, mert úgy éreztem autózáshoz szokott kutya ő, és boldogan ugrott be az autóba, reménykedve egy jó kis kirándulásban, csak mi ketten. A rendelő ajtóba érve boldog farkcsóválása azonnal alábbhagyott, talán a jellegzetes szagok, némi rossz élményeket idéztek fel benne. Nem tudom, de a csalódottságot ott láttam a szemében. A doki azonnal tudta, hogy ilyenkor mit kell mondania nekem, hogy nehogy meggondoljam magam, míg bekötötte a kanült Pegi lábába, és én tudom, hogy igaza van. Málna Pegi után következett, ő végig bohóckodta, az egész autózást viccesnek találta, a rendelőt is a dokival együtt, mindaddig, amíg fel nem került a műtőasztalra. Végül is túlvannak az ivartalanításon, remélem hamar elfelejtik az egészet, az biztos, ha netán egyszer örökbe adom őket általuk nem növekszik a kidobott, megkínzott árva kiskutyák létszáma!”

Örökbeadás

Mindig örömteli esemény nálunk a sikeres örökbeadás.

Ebben a hónapban új gazdát találtak pumi kölykeink, ennek mi lovak is nagyon ürülünk! Gazdaasszonyom sokat fáradozik azon, hogy minél több kis kutyusnak találjon szerető, új gazdát. Ez nem könnyű feladat, de annál nagyobb sikerélmény amikor látja hogy egy egy állatszerető ember és árva kutyus társra találnak egymásban.
Ropi aki a gyömrői sintértelepről került hozzánk lassan egy éve, szintén új gazdára lelt. Fajtáját tekintve Shih-tzu- Pincsi keverék. Nagyon kedves, gazdasszonyom véleménye szerint egygazdás kutyus, aki ittléte alatt nagyon sok harcot vívott társaival a szeretetéért. Csak reménykedni tudunk benne, hogy most végre megtalálta őt az az ember, aki csak rá várt. Telefonon jelentkezett be a hölgy, azt mondta, hogy első látásra beleszeretett Ropiba, ahogy megpillantotta az örökbe fogadható kutyák listáján, hiszen nagyon emlékezteti pár hónapja meghalt kutyusára. Rövid ismerkedés után Ropi természetesnek vette a hölgy babusgatását, és azonnal az ölébe pattant. Az örökbefogadással járó papírmunkák elvégzése után gazdáink Ropit kivitték az autóhoz, s reménykedve abban, hogy ezután is jó sora lesz, elbúcsúztak tőle.
Búcsúzom tőled én is kedves Ropi kutya a saját és a többi ló nevében is. Reméljük, boldog leszel új gazdáddal!

Újonc, avagy Ropi ment, Loki jött!

Egyik kutyus megy, már érkezik is a másik. Így aztán egy aranyos kis kutya keresi nálunk gazdáját. Gazda asszonyom így ír róla a blogjában:
„Még ki sem hűlt Ropi helye, és mi máris egy új kutyussal „gazdagodtunk” aki fajtáját tekintve, valószínűleg egy kis Corgi keverék. Ahogy átadta nekem a doktornő a kutyahordozóba zárt apró kis jószágot, láttam rajta a félelmet, és nagyon megsajnáltam, és örültem, hogy befogadtam őt. Alig tudtam kivenni szorult helyzetéből, annyira félt az embertől és az érintéstől. Az útszéléről szedték össze őt borzasztó kimerült állapotban, és vitték az állatorvosi rendelőbe, állatszerető emberek. A dokik ellátták, beoltották, de mivel ott nem maradhatott és két napig nem kereste őt senki, kérték a segítségünket. Rossz, hogy nem tudom nevén nevezni őt, éppen ezért el is neveztük Lokinak. Ettől függetlenül még reménykedem benne, hogy megtaláljuk a gazdáját, két hétig nem adjuk oda másnak, csak az eredeti tulajdonosnak, aki tudja igazolni fényképpel és a megfelelő okmányokkal, hogy övé a kutyus. Ha nem jelentkezik eredeti gazdája, várjuk az új örökbefogadót. Kicsit félénk, de nagyon kedves kutyus, úgy érzem nagyon szerették őt.”
Íme Loki, hátha csoda történik és felismeri őt a gazdája!

Látogatás

Ebben a hónapban is volt számos látogatónk, akiktől szeretetet, simogatást és finom falatokat kaptunk.
Többek között ellátogattak hozzánk immáron másodjára Sződligetről egy Speciális Otthon lakói, akik értelmi fogyatékosok Gazdasszonyom be is számolt a látogatásukról a blogjában:

„ Először egy kicsit féltem az érzéstől, mely hatalmába kerített, miután letettem a telefont, megbeszélve a látogatás időpontját az egyik gondozóval. Próbáltam magam meggyőzni arról, „Édes Istenem, de hát ők ugyanolyan emberek, mint mi, és én biztos meg fogom találni velük a hangot”… Nagyon szeretem a gyerekcsoportokat, ovisokat, sulisokat, szeretek velük beszélgetni a lovakról, a felelősségteljes gondolkodásról, az állatokkal szembeni megfelelő magatartásról. De ez akkor is más. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben vártam érkezésüket, és mentem eléjük, ahogy megláttam a nagy buszt, mellyel érkeztek. Kicsit izgultam a kutyák és a lovak hogy fognak viszonyulni hozzájuk, de megint csak tanultam az állatoktól, az ő érzelmi világuk olyan tiszta, és őszinte, nekik csak jó és rossz ember létezik. Szinte nem tudtam szóhoz jutni mikor az első két emberke leszállt a buszról, és azonnal belém karolt, és úgy viselkedett velem, mintha ezer éve ismernénk egymást, őszintén és szeretettel fordulva felém. Boldogan vezettem őket végig állatotthonunk lakói között, és ők úgy viselkedtek, akár a gyerekek, újból és újból rácsodálkozva a lovakra, és rám. A lovak és kutyák a legtermészetesebb módon fogadták a határozatlan kezek, és hangok által felkínált almát és répát. Ahogy elnéztem kísérőiket, ápolóikat, úgy éreztem az én elhivatottságom eltörpül ezek mellett az emberek mellett, akik nap, mint nap együtt élnek, és gondozzák ezeket a beteg embereket. Minden tiszteletem az Övék!”

Akupunktúra

Hát én ilyet még soha életemben nem láttam! Nálunk járt egy doktor néni immáron másodszor, aki bennünket, lovakat úgy gyógyít, hogy kitapogatja a testrészeinket és tűket szurkál a bőrünkbe! Hihetetlen ugye? Még azt is tudom ám, hogy ezt a kezelést akupunktúrának hívják. Gazdasszonyom nagyon hisz benne és lelkesen mesélte a látogatóknak, hogy Sába (a paciens) milyen nyugodtan tűrte a kezelést. Én viszont elfeledve bal első fájós patámat, fürgén elügettem a legelő legtávolabbi sarkába és jól elbújtam Bogi termetes hátsó fele mögé, nehogy véletlenül engem is megbökdössenek!

Adományok

Gazdáink továbbra is kérik a kedves állatszerető embereket, hogy ajándékozzanak meg bennünket adományaikkal. Legyen az kutyaház, kutyatáp, kutyakonzerv, régi pokrócok, minden jól jön ott, ahol ennyi állatnak próbálják biztosítani a számukra legkedvezőbb életkörülményeket. Lehet, hogy önöknek felesleges egy – egy vödör, lapát, lavór, vagy kutyakosár, mi mindennek hasznát vesszük. Nem is beszélve arról, hogy mi lovak mennyire szeretjük a répát, almát.

Előre is köszönjük a lovak és a kutyák nevében is, ha gondolnak ránk, s mint minden hírlevelemet, a márciusit is azzal zárom, hogy jöjjenek, látogassanak meg bennünket,!

Szeretettel várunk gyereket, felnőttet, nyugdíjasokat, iskolásokat, óvodásokat!
Mi mindig itt vagyunk, és mindig örülünk a vendégeknek!

Ne feledkezzetek meg az április 22-i legelőtakarítási napunkról sem! Munkáról mi lovak folyamatosan gondoskodunk, a hangulat pedig csak rajtatok múlik!

Szeretettel búcsúzik de csak a jövő hónapig: Szilaj

Tekintsd meg a márciusi hónap életképeit!