Szilaj 2012. májusi és júniusi hírlevele

Kedves Honlap látogatók!

Bögöly és kullancsmentes szép nyarat kívánok mindnyájatoknak, s főként a kánikula enyhülését!
Elnézést kérek, de a nagy hőség kicsit letompított, valahogy nehezebben szedtem össze a gondolataimat, de csak sikerült, s íme itt vannak az elmúlt két hónap főbb hírei!

Laci és Matyi, az út széléről elkobzott lovak

Először mindig a számomra legizgalmasabb és legfelháborítóbb hírrel kezdem, ez májusban Lacihoz és Matyihoz, a két szerencsétlen sorsú, legalább is eddig szerencsétlen sorsú igás lóhoz kötődik.
Lacit és Matyit gazdáim egy kedves állatbarát telefonáló vészhívása nyomán szó szerint az út széléről mentette a közelből. Szerencsétlenségére, vagy inkább szerencséjére Laci az alultápláltság miatt összeesett a teher alatt, s egy járókelő éppen látta, ahogy szívtelen gazdája rugdosással, farkának cibálásával próbálta további munkára ösztökélni szegény ló társamat.
Gazdáim éppen jókor érkeztek a telefonhívás nyomán, s szerencsére már tudják a módját az eljárásnak, rövid időn belül helyszínen volt a hatósági állatorvosnő, aki maga is látta a siralmas helyzetet, s nem tétovázott, miután az én jóságos gazdasszonyom biztosította őt, hogy el tudja helyezni a szegény lovakat, azonnali hatállyal elrendelte a kobzást. Szegény Matyi és Laci olyan soványak voltak amikor állatotthonunkba érkeztek, hogy kétszer kellett rájuk néznem, hogy egyszer meglássam őket, pedig nekem aztán jó szemem van! A répát, almát igen csak nagy távolságból meglátom, pedig azok jóval kisebbek!
De nem szaporítom tovább a szót, a lényeg, hogy Laci és Matyi már jobban vannak. Túl vannak a kötelező állatorvosi vizsgálatokon, parazitairtáson, s nagyon lassan elkezdték őket jó minőségű abrakkal, vitaminokkal, ló müzlivel roborálni. Laci már átesett valami orvosi beavatkozáson is, amit gazdáim „herélésnek” hívnak. Még mindig nem tudom, hogy mi a csuda ez, pedig már többször hallottam ezt a kifejezést! Te jó ég! most egy kicsit belém állt a frász! Csak nem velem is megtették ezt a fura dolgot? Hess, rossz gondolatok!
Szóval visszatérve soványka védenceinkre, aki látja őket az még most, hetek múltán is elborzad, de mi tudjuk, hogy máris jobban néznek ki, s hónapok kérdése és ők is kikerekednek és együtt legelnek majd velünk boldogan a tágas legelőn. Csak türelem, türelem! Ezt mondogatják egymásnak gazdáim is, hiszen ők tudják csak igazán, hogy mennyire nehéz feladat az ilyen leromlott állapotú lovaknak a gyógyítása!
Képzeljétek, alig melegedtek meg nálunk, és máris látogatójuk akadt egy kedves házaspár személyében, akik annyira szívükön viselték szomorú sorsukat, hogy később még csomagot is küldtek a számukra, melyben ló müzli volt! Bevallom, egy kicsit féltékeny is lettem rájuk! De tényleg csak egy icipicit!

Bizsu, Bravo, Barka örökbefogadókat keres!

Az elmúlt hetek másik legfontosabb eseménye, hogy lezárult a horti lovak pere és a lovak véglegesen az Alapítvány tulajdonába kerültek! Így aztán eljött az idő, hogy szerető és gondoskodó gazdát keressünk számukra. Mi lovak ugyan nagyon sajnáljuk, ha meg kell válnunk tőlük, gazdáim nem különben, de hát be kell látnunk, az állatotthonban mégis csak az arra rászoruló, beteg, idős vagy rossz körülmények közül kiszabadítandó lovakért jött létre, s egyik szemünk sír, a másik nevet, amikor a korábbi szerencsétlen sors jóra fordulhat. Minden esetre gazdáim nem engedik el védenceik „kezét”, azaz patáját az örökbeadás után sem. A lovak az Alapítvány tulajdonában maradnak, s a tartási körülményeket is ellenőrzik az örökbeadás előtt és után is.
Keressük tehát azokat a ló szerető és lóhoz értő személyeket, akik lovakhoz méltó körülményeket biztosítanak számukra! A honlapon és az Alapítvány facebook oldalán már láthatjátok az örökbeadást hirdető plakátot! Kérlek benneteket, vigyétek hírét az örökbeadási szándéknak, hátha éppen ti segítitek ezeket az aranyos lovakat új ,szerető gazdihoz!

Barbi

Talán emlékeztek Barbira, a haflingi kancára, akinek pata betegségéről már hónapok óta hírt adok. Ő az, akinek gyógyulásához kértünk és kérünk BIOTIN készítményt. Szerencsére a doktor bácsi már azt mondta, hogy talán még egy körmölés és aztán felcserélhető a szilikonos gyógy patkó normál patkóra. Nagyon sajnálom, de patkó nélkül ő a paták rossz állapota miatt már nem létezhetne!
Hajrá Barbi, kitartás! Fogunk mi még a legelőn kergetődzni! (Na persze csak úgy finoman, kocogva!:-
Well és Vénusz, az otthonunk új lakói
Well, 21 éves, sokat megélt angol telivér, aki mind testileg, mind pedig lelkileg rehabilitációra szorul, s evégett mondhatom, a legjobb helyre hozta őt az értük kezeskedő tulajdonosuk. Well ízületi és csípő problémái miatt hagyta el a versenyek világát, s most egyenlőre az elkülönítő karámban élvezi a hirtelen ráköszöntött nyugodt nyugdíjas életet Vénusszal együtt, akinek mind a négy lábán savós patairha gyulladása van, ami minden lótartó és lovas réme mert a legsúlyosabb pata betegség. Emiatt rendszeres orvosi kezelésre szorul.
Egyenlőre szokták a megváltozott életteret és élvezik a szerető gondoskodást. Sorsuk egészségi állapotuk alakulásától függ, mi tulajdonosukkal együtt mindent megteszünk annak érdekében, hogy még jó néhány évet élhessenek békességben, nyugalomban, fájdalmaktól mentesen.

Látogatók

Az elmúlt hetekben három csoport is meglátogatta állatotthonunkat. Vendégeket mi lovak is mindig nagy örömmel és lelkesedéssel fogadunk, annál is inkább, mert valahogy a csoportoknak meg van az a jó szokása, hogy hoznak nekünk finomságokat. Répát, almát, a kutyáknak kutya tápot.
Május utolsó napján a kispesti Vass Lajos Általános Iskola tanuló tettek látogatást állatotthonunkban, s júniusban pedig a gödöllői Hajós Alfréd Általános iskola kisdiákjai, valamint egy ovis csoport szintén Gödöllőről tisztelt meg bennünket. Nagyon élveztük a társaságukat mi lovak is, hiszen nincs is annál jobb érzés, mint amikor sok-sok szempár érdeklődéssel figyel, megtiszteli gazdasszonyomat azzal, hogy csendben hallgatja a mondandóját. Beszélgetést folytattak a felelősségteljes állattartásról, s hogy miért is jött létre a Bottyán Equus Ló és Kutyaotthon! Hű, még én is sok érdekes dolgot tudtam meg! Legszívesebben nyuszi fület (nem szamárfület! ) növesztettem volna, hogy minél jobban halljam a lovak idekerüléseinek történetét, az érdekes és dicsőséges történeteket múltunkról, jelenünkről.  Egy nyerítéssel mondva mindenféléről, ami a témához kapcsolódik. Gazdasszonyom méltatta a pedagógusok szerepét abban, hogy a gyerekeket már kicsi korban az állatok, s a természet szeretetére neveljék és a jó úton terelgessék mint a család, a szülők legfőbb támasza. A legnagyobb érdeklődést Barka csikó, a pónik, és Bandi csacsi váltotta ki, és természetesen Dió kutya, aki utólag csatlakozott a vendégekhez. Matyi és Laci, a két „új szerzemény” látványa döbbenetet váltott ki a gyerekek arcán, és azt kérdezték gazdasszonyomtól: „Milyen ember az, aki ilyet képes tenni az állataival? Ezt a kérdés gazdasszonyommal együtt mi lovak is gyakran feltesszük magunknak.

Ítélet a XVI. Kerületi lovak ügyében!

Részlet gazdasszonyom blogjából:
„Lassan két év után, első fokon ítélet született a 16. kerületi kobzott lovak ügyében. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy miért kell az ilyen ügyeket évekig tárgyalni, húzni, nyúzni, hiszen élőlényekről szól a történet, és nem tárgyakról.
Az ítélet első fokon így szól: 10 hónap fogház, egy évre felfüggesztve, a lovakat nem kaphatja vissza, és a szakértői díj megfizetése. No, persze még mindig nem tudom mi lesz a lovak sorsa, hogyan tovább, miután a Magyar Állam tulajdonai lettek. A bíró az ítéletet a következőkkel indokolta:
-A terület nem megfelelő a lovak biztonságos tartására,
– Az Európai uniós, illetve a Magyar Állatvédelmi és Állatjóléti feltételeknek nem feleltek meg a lovak tartási körülményei,
– Az állatorvosi kezelések, beavatkozások elmulasztása,
– A lovak egyedi jelöléséhez szükséges okmányok hiánya,
– A lovak akkori fizikai állapota,
– A három évente kötelező vérvétel elmulasztása,
– A lovak penészes kenyérrel való etetése…
És még sorolhatnám…
Nagyon jóleső érzés volt végighallgatni a bírói döntés indoklását, mert nagy reményekkel tölt el az elkövetkezendő évekre, hogy végre ismét történik valami Magyarországon az állatok védelmére, és már nem csak akkor mondjuk ki az állatkínzás tényét, ha már a lovak senyvesek, vagy netán haldoklanak.
Remélem üzenetként eljut minden olyan állattartóhoz az ítélet, aki úgy érzi, azt tehet állataival amit csak akar! „akar!

Hírek a legelőről

A június sem múlt el anélkül, hogy kedves segítők ne tisztították volna meg a legelőnket! Kaszna Kata, az Állat és Ember ÁVE vezetője és lelkes csapata karitatív munkájának köszönhetően ismét eltűntek a legelőről azok a fránya kupacok!:-) S ahogy hallottam, a munka mellett még egy jó kis közös ebédre is sor került. Jó hangulatban fogyasztották el a fincsi, bográcsban főtt káposztás húst, mialatt mi ismételten birtokba vettük a citrom mentesített legelőnket!
Számunkra a legszebb májusi nap – vágta a nagy legelőn

Részlet gazdasszonyom 2012. május 17-ki blogjából:

„Úgy érzem eljött a napja, mikor kiengedhetem lovaimat a nagy legelőre, természetesen nekik is a legnagyobb örömükre. Vártam, hogy nőjön, erősödjön a fű, de sajnos a kevés csapadéknak köszönhetően ebben az évben nem olyan csodálatos a legelőnk, mint szerettem volna. Az elmúlt napokban már kaszáltunk nekik, hogy hozzászokjanak a zöldhöz, persze végül is a 3 hektáron, melyen ezidáig voltak ott is már kezdett sarjadni a fű, amit annak és rendje módja szerint ők ki is tapostak, és bizony meg kellett dolgozniuk ha egy kis zöldet is akartak csipegetni a részükre kitett széna mellett.Annyira okosak! Tudták a haditervemet, mert ahogy megláttak bennünket Győzivel, ahogy baktattunk az emelkedőn az általuk sóvárgott terület kapuja felé, mind körénk gyűlt, és csak nektek mondom el, hogy míg ezen mulattam mi járt a fejemben: szerintem egymásnak mondogatták, húúha, gyertek gyorsan, ez nem csak afféle sétafikálás köztünk, itt valami jó buli készül. És az, hogy miként fogadták a még nagyobb szabadságot és a legelőt, méltán tükrözik az alábbi képek!”

Kutyadolgok ( és cicaügyek)

Szeretném bemutatni nektek Málna kutyust, az örökmozgó, minden lébe kanál pici mókamestert ,akit éppen megfelelőnek találtam arra, hogy levegye rólam a kutyák hírmondójának szerepét! Egy ilyen ugatós négylábú végül is mégis csak jobban ismeri a kutyalelket, mint én, bármilyen nagy is az empátia készségem, s bármennyire is átérzem egy új kutya védenc hányatott előéletét. Mielőtt átadnám a hírmondó felelősségteljes szerepét Málnának, engedjétek meg, hogy néhány szóval bemutassam őkelmét:
Málna egy tacskó és ki tujda milyen keverék kutyus, de tulajdonképpen mindegy is, hogy kitől, s honnan származik, hiszen nem a felmenők, lemenők pedigréje, hanem a kiemelkedően kedves, életrevaló, értelmes karaktere hívja fel magára a figyelmet, s nálam is ezért nyerte el ezt a tisztséget, s ezért beszéltem meg vele, hogy írja meg ő havonta a kutyasorsokat, hiszen úgy is mindig, mindenütt ott lábatlankodik, esemény nem zajlik nélküle, fénykép nem készülhet úgy, hogy ő valamelyik sarkában ott ne lenne. Ha már mindenről úgyis tud,akár le körmölheti nektek az eseményeket saját véleményével együtt. Így legalább nekem több időm marad a legelőn való szemlélődésre, legelgetésre, napfürdőzésre, na meg egy kis kölcsönös vakargatásra kedvenc barátaimmal! Hi,,,Hi,,,
Szerencsémre Málna örült az ötletnek, így hát én el is köszönök tőletek és már most gyűjtöm számotokra a következő hírlevél témákat a lovak világából! ja, és ne felejtsem el, hogy megígértem Málnának, ha gondja van a fogalmazással vagy a helyesírással, akkor bármikor szaladjon hátra hozzám a legelőre és vakkantsa el a gondját, szívesen segítek! Végül is ő még kezdő, nekem pedig már gyakorlatom van a hírmondásban!
A legfinomabb vakargatást küldöm nektek: Szilaj

Vau, Vau, kedves Honlap látogatók!

Én vagyok Málna kutyus, aki mint a fenti fénykép is mutatja, mindig láb alatt, azaz láb előtt vagyok!
Fogadjátok tőlem az elmúlt hetek híreit kutyatársaimról! Kicsit izgulok, mert ez a hírmondás egészen új feladat számomra, de lelkes vagyok és sok a mondani valóm, remélem, tetszeni fog nektek a stílusom!
Vegyük hát sorra a főbb kutyahíreket ebben a kutya melegben! 🙂

Tesco

Biztos emlékeztek még Teszkó kutyus állatotthonunkba kerülésének történetére. Ha nem, emlékeztetőül röviden felidézem nektek! Teszkó egy banános dobozban várta sorsának alakulását egy hideg őszi napon testvérkéjével együtt egy bevásárló kocsiban! Igen pici kutyusok voltak ők ketten, a hónapok múlásával sem lett sokkal termetesebb! Regi, fiatalabbik gazdasszonyom talált rájuk, és a sok száz emberből ő volt az egyetlen, aki felismerte a szomorú tényt, hogy a doboz nem banánnal van teli, mert sírdogáló banán tudomásom szerint nem létezik, hanem két ici-pici kutya volt a dobozban. Regina úgy döntött, hogy megpróbál gazdit találni a vásárlók között, mert hiszen otthon már se szeri, se száma a kutyáknak, de miután már jéggé fagyott a kiskutyákkal együtt, és szerencsére egy idő után sikerült egyiküknek gazdát találni, mit volt mit tenni, Teszkóval az ölében hazajött. Gondolom, sejtitek, miért is lett Teszkó a neve. Végül is szerintem találó a név, hiszen utal a „származási helyére” is. Az elmúlt hónapok alatt Teszkó édes, pici kutyává fejlődött.
Mint ahogy az lenni szokott nálunk kutyáknál is, működésbe lépett a fajfenntartási öszön, s mivel állatotthonunkban nem kívánatos a túlszaporulat, így Tesco átesett azon a bizonyos kellemetlen, de szükséges beavatkozáson, amin kellett. Szerencsére nem viszelte meg a műtét, jól van, s éli világát!

Egy labrador szerencsés kimenetelű balesete

Hurrá! Annyira nagy örömmel újságolom el nektek annak a kamaszfiú labrador társamnak a történetét akit egy autó ütött el amelynek vezetője tovább hajtott sorsára hagyva szegény kutyust akinek a hátsó lábán csúnya sérülés volt. (na nem emiatt hurrázom!). Szerencséje volt a kutyafiúnak mert egy jólelkú házaspár találta meg aki hozzánk fordult segítségül! Gazdasszonyomnak természetesen megesett a szíve rajta annak ellenére, hogy már alig férünk el a számunkra kijelölt kertrészen, s szegényt kiesszük a vagyonából! Elvitte őt Erdélyi doktor bácsihoz a mi kutya dokinkhoz aki ellátta a sérülését. S akkor érte a kellemes meglepetés gazdasszonyomat mikor kiderült, hogy a kutyus chippel volt ellátva!
Így aztán hamarosan meg is került a gazdája aki boldogan vette át elveszett és egy balesetet szerencsésen túl élt kutyáját! (Hát ezért mondom, hogy hurrá, mert ilyen sajnos ritkán fordul elő velünk, pedig gazdasszonyom elég sűrűn látogatja Erdélyi doktor bácsit egy egy frissen mentett kutyával.

Alex

Alexet szinte az éhhaláltól mentette meg gazdasszonyom egy barátnője segítségével aki sokat segít neki az állatmentésben, s maga is vállalja jó néhány mások által megunt és eltaszított állat (ló és kutya) gondozását. Ha megnézitek a képeket, nem is kell tovább magyaráznom. Érthetetlen, hogy miért tart egy olyan ember kutyát aki ennyire nem törődik vele, akitől pedig annyi szeretetet kaphatna, hogy arra nincs is mértékegység!

Alex az első napokban olyan vehemenciával habzsolta az ételt, hogy már attól féltünk, kipukkad, mint egy lufi. Ki tudja, hogy mióta nem evett a szegény pára. Szerencsére most már kezd hízni és lelkileg is rendbe jönni. Ha itt lesz az ideje, gazdasszonyom megpróbál neki is szerető gazdát találni! Addig azonban marad velünk az állatotthonban!

Új jövevények

Meg kell mondjam, hogy nálunk, itt az őrbottyáni állatotthonban a kutya-macska barátság valóban barátság. Mi összefogunk jóban, rosszban, eszünkbe sem jut bántani a cicákat, csak azért, hogy az emberek viccelődjenek rajtunk. Képzeljétek, 5 kiscicával lettünk gazdagabbak, no meg egy kutyussal, aki gazdasszonyom szerint talán labrador-puli keverék lehet. Gazdasszonyom egyszerűen nem tud nemet mondani azoknak az embereknek, akik ezeket a szerencsétlen kis állatokat észreveszik, illetve megtalálják. Pedig súlyos anyagi terhet jelent ennyi kutya etetése, orvosi ellátása. Ezúton is kérünk benneteket, hogy kukkantsatok be gazdasszonyom equusmenhely.blog blogjába ahová rendszeresen felteszi az örökbeadható kutyák és cicák fényképét! Előre is köszönöm nektek!

Kutyakennel építéséhez kérünk segítséget!

Gazdasszonyom blogjából:

„Az elmúlt években sajnos igen csak megszaporodott kutyáink létszáma, végül is a sajnost úgy értem, hogy érzem a súlyát az egyre több felelőtlen kutyatartónak, akik vagy kidobják kutyáikat, vagy úgy bánnak velük, hogy nincs szívem otthagyni az útszélén, vagy a szívtelen gazdájánál. Vagy vagy vagy… és még sorolhatnám! De így a felsorolás végére megint, és oly sokszor megemlíteném az ivartalanítás fontosságát, mellyel megtudnánk akadályozni az egyre több szívfacsaró kutyasorsot. A lovak tartása mellett igen nagy anyagi terhet jelent az immár 43 kutyáról való gondoskodás, ivartalanítás, stb… Szeretnénk egy kutya kennel kialakításához kérni a segítségeteket, mely inkább a fizikai munkát jelentené. Nem mondom, hogy nem jönne jól egy pár kutyaház, vagy zsalukő, vagy kerítés, de már attól is nagyon boldog lennék, ha egy páran eljönnétek nekünk segíteni. A munka végül is erdő tisztítás, kerítésalap kiásása, zsalukövezés, oszlopok felállítása lenne. Kérlek Benneteket, ha valaki úgy érzi, hogy szabadidejéből állatotthonunkra tudna áldozni egy-egy napot, az jelentkezzen bátran nálam! 🙂 Ezt a jó kis programot egy hétvégére tervezném Július hónapban, hátha így többen el tudnának jönni. Megértéseteket köszönöm, R.Éva 0620/383-98-14″
Nem akarlak tovább fárasztani benneteket az olvasással ebben a nagy kánikulában, úgy, hogy be is fejezem beszámolómat! Ismét hallotok rólunk a júliusi hírekben, addig is Szilajhoz csatlakozva mindenkinek kellemes nyaralást kíván az állatotthon minden lakója nevében:
Málna kutyus

Vau, vau

Tekintd meg a májusi, júniusi hónap életképeit!