Szilaj 2012. júliusi hírlevele

Kedves Barátaink!

Gondoltam, szólok Málnának, hogy írjunk egy rövid júliusi hírlevelet mielőtt elmegyünk nyaralni! Hahaha… Ne ijedjetek meg, ez csak afféle vicc volt, mivel hallottam, hogy mostanában mindenki nyaralni megy. Én azt sem tudom, mit jelent ez a szó, de nem is mennék sehova, nem hagylak benneteket cserben, hiszen ha elhagyom az „állomáshelyemet”, akkor lemaradok azokról az eseményekről, melyekről szeretnék nektek tudósítani! S így van ezzel Málna kutyus is, aki lelkesen gyűjtögeti nektek a híreket a csaholó négylábúak köréből.

Az az igazság, hogy nekem nincs jobb hely a világon, mint az őrbottyáni állatotthon, hiszen itt évszaktól, időjárástól függetlenül mindig történik valami, amiről hírt adhatok! Csak nyitott fül és szem kell hozzá!:-) s persze nem is beszélve az elsőrendű ellátásról, amit sajnos most veszélyeztet az idén várható széna hiány, ami miatt gazdáim annyira aggódnak!
Én optimista alkat vagyok, talán azért is maradtam életben, azért nem kellettem Fagyhercegnek, de kicsit most mégis aggódom, mert valahogy a legelő nem olyan, mint korábban! Nem az a baj, hogy nincs elég terünk a futkározásra, bolondozásra, vagy nem tudunk elvonulni ha egy kis magányra vágyunk! (Megjegyzem nálam az utóbbi még nem fordult elő!:-) Az a gond, hogy a tartós szárazság miatt egyre kopárabb a környék. Őszintén szólva mostanában csak álmodozunk a kövér, zöld fűről! A valóságban egyre szélesedik a barna terület, és egyre csökken a zöld folt a legkedvesebb tartózkodási helyünkön! Aggodalmamat növeli, hogy gazdáim kétségbeesetten keresik a széna beszerzési forrásokat, s mivel én mindig fülelek, már azt is megtudtam néhány telefonbeszélgetésből, hogy idén vészesen keveset lehetett kaszálni, s nagy gondot jelent majd számunkra a téli eleség biztosítása! Bár csak tehetnék valamit azért, hogy jótevőink félelmeit enyhítsem, de csak annyi telik tőlem, hogy kérlek benneteket, ha valaki olvassa soraimat és van olyan ismerőse, aki ad el szénát, írjon nekünk, hogy kapcsolatba léphessünk vele! Előre is köszönöm a magam és még mintegy negyven ló társam nevében!
Remélem, hogy a nyaralási időszak ellenére is benéztek a honlapunkra és elolvassátok azt a híranyagot amit Málnával közösen összeállítottunk nektek a lovakról és a kutyákról.

Bravó, Bizsu, Barka, Bingó, alias Bügyök

Folytassuk vidámabb témával, azaz egy pletykával a horti lovakról ! Csendben nyihogom el nektek amit amolyan karámvégi beszélgetésből szemezgettem ki, miszerint megvannak az örökbefogadók! Biztosan láttátok, hogy a honlapon, a blogban és a facebook közösségi oldalon is már hetek óta ott a hirdetés, hogy örökbefogadó kerestetik! Szegény gazda asszonyomat bizony eléggé megviselte, hogy sokáig nem talált megfelelő gazdajelöltet, elég sok olyan személy jelentkezett, akiről már az első pár mondat után kiderült, hogy nem olyan a hozzáállása a lovakhoz, amit gazdáim elvárnak. Nem az a lényeg, hogy luxus körülmények közé kerüljenek, hanem, hogy a leendő gazda ne sporteszköznek vagy haszontárgynak tekintse őket, hanem szeretnivaló társnak, s lóhoz méltó körülményeket tudjon számukra biztosítani. Így aztán nem volt egyszerű a választás, és jó néhány méltatlannak talált ajánlkozót el kellett utasítani. Na de erről most nem is szeretnék többet szólni, ha létrejött az örökbe adás, akkor majd fényképekkel együtt részletesen beszámolok róla, megígérem. Minden esetre hiányozni fogtok nekem Bravo, Bizsu, Bingo, és te is kicsi Barka!

Laci és Matyi

A közelmúltban csont soványan elkobzott lovak.
Laci és Matyi úgy hálálja meg gazdáim áldozatos gondoskodását, hogy szinte napról napra gyarapodik, s mára már egészen jó formát, azaz ló formát öltöttek mindketten. Aki nem hiszi, járjon utána, azaz nézze meg az alábbi fényképeket. Ők egyébként igaz barátok, akik a bajban úgy összenőttek, hogy most, amikor már nem szűkölködnek se élelemben sem szeretetben, ugyanúgy féltékenykedés nélkül osztoznak még a látogatók által hozott répa vagy alma adagon is mint korábban amikor csak dolgoztatták őket megfelelő ellátás nélkül.
Most már nem is a kondíciójukkal van gond! Sajnos Laci patája a várakozásokkal ellentétben nem javult, így hamarosan megnézi az állatorvos, s a diagnózis után dől majd el, hogy milyen kezelést igényel. Hiába, a hosszan tartó rossz tartási körülmények, a tisztaság és megfelelő táplálék hiánya rányomta a bélyegét a paták állapotára is. Főleg Laci miatt aggódunk, aki soványabb és gyengébb volt, amikor elkobozták! Hát mit is tehetek egyebet, mint drukkolok, hogy meggyógyuljon, mert már szeretnék vele is együtt játszadozni a legelőn. 🙂

Barbi

Barbi barátnőm, mint már említettem visszatért közénk a legelőre. Bizony meg kellett vívnia ismét a hierarchia harcot, de őt nem kell félteni, elég hamar kivívta a helyét a rangsorban. Aggódunk azonban amiatt, hogy a beteg patája még mindig nem akar rendesen felépülni, valószínű, hogy további kezelésre szorul. Alább látható egyik kedvenc képem róla, ami még a karámban készült amikor Málna társaságában falatozik teljes nyugalommal, hiszen tudja, hogy Málnától aztán nem kell féltenie a széna adagját!

Remény, a visszaeső csavargó

Nemrégiben gazdáim „letartóztatták” mert többszörösen meglógott otthonából. Korábban már visszaadták gazdájának, de mivel többszöri riasztást kaptak a környékről, hogy egy ló kóborol a közeli főúton, így elhatározták, hogy nem hagyják annyiban a dolgot. Álljon itt egy rövid beszámoló az esetről gazda asszonyom blogjából:
„A tegnapi nap folyamán letartóztattunk egy lovat, mivel hogy többszörös visszaesőként, sokadszorra is megszegte a rá vonatkozó törvényt tartózkodási helyét illetően. Viccet félretéve, megosztom Veletek a történetet. Az elmúlt fél évben több segítségkérő hívást is kaptunk őrbottyáni lakosoktól, hogy egy ló kóborol Őrbottyán utcáin, veszélyeztetve ezzel az autósok biztonságát, no és persze a saját magát. Az első találkozásom vele akkor volt, mikor pár hónapja este kaptam egy telefonhívást, hogy egy ló kóborol az utcán, tegyünk valamit, hiszen az autósokra ráhozza a szívbajt. Autóba pattantunk, kötőfékkel, vezetőszárral fölszerelkezve, Rá is találtunk a kocsma előtt békésen legelészve. Akkor még nem tudtuk ki a gazdája, ezért egy jó fél órás egyik lábamról a másikra álldogálás után úgy döntöttem, hazahozzuk őt a menhelyre, reménykedve abban, hogy minél hamarabb megtalálja a gazdája. Így is történt, másnap jött érte, de erről már részletesen beszámoltam egy régebbi írásomban, „találtunk egy lovat” címmel találjátok meg, ha nem emlékeznétek rá.:) Rá pár hétre már régi ismerősként köszöntöttem őt, és akkor egy lovas ismerősünk haza is vitte őt, miután már tudtuk hol lakik. Rá pár napra ismét riasztottak, hát gondoltam, ennek már a fele sem tréfa, de ismét haza lett vezetve a paci. Pénteken hazafelé tartva kaptam egy kétségbeesett telefonhívást, miszerint egy családi ház kertjében van a mi kis csavargó lovunk, a szülők dolgoznak és egyedül vannak otthon a gyerekek. Azért azt meg kell említsem, igen talpraesett volt az egyik gyerek, aki az útról bevezette a kertbe a lovat, hogy nehogy baleset történjen. Szörnyű még belegondolni is, milyen tragikus dolgok történhettek volna! Most már nagyon pipa voltam a ló tulajdonosára, mert úgy gondolom felelőtlenül tartja lovát, és nem vette komolyan a tanácsaimat lova biztonságos őrzésével kapcsolatban. Kihívtam a rendőrséget, és egyben megtettem a feljelentést felelőtlen állattartás vétsége miatt. Természetesen a tulajdonjogát igazoló okmányok sem kerültek elő…Amíg ezek az okmányok nem lesznek meg, és nem tud megfelelő tartási körülményeket biztosítani a lónak, addig új barátunk az alapítvány vendégszeretetét élvezi.”

Csömöri lovak

A 2010-ben indult pernek még mindig nincs vége, másodfokra került, és várjuk az ítéletet. Szerencsére a bíróság nem adott helyt az alperes kérelmének, hogy vissza szeretné kapni a lovakat. Reménykedünk benne, hogy olyan ítélet születik, ami lehetővé teszi, hogy új, megfelelő otthonra leljenek. Minden esetre ők addig is sorsuk bizonytalanságáról mit sem sejtve gondtalanul élik napjaikat az Állatotthonban, feledve hajdani megpróbáltatásaikat!

Pedig nem felejtem el, hogy milyen szomorú látványt mutatott a sovány, embertől elvadult kis ló csapat szügyig trágya és sárcsimbókokkal „ékesítve”. Ha megnézitek az alábbi képeket, el sem hiszitek, hogy igaz, amit mondok!!
Hát ennyit a lovak portájáról, s most átadom a porondot azoknak a zajos kis négylábúaknak, de róluk már Málna kutyus fog beszámolni!
Igérem, szeptemberben jelentkezem, addig is szép nyárutót kívánok mindenkinek!

Szilaj

Kutya dolgok

Vau, vau, itt vagyok, ragyogok ! Mint a fekete szurok!
Talán még emlékeztek rám, Málna kutyusra! Most is hoztam nektek híreket és szép fényképeket az Alapítvány kutya védenceiről, akik már gazdira találtak, vagy éppen arra várnak, hogy talán közületek kerül ki új szerető társuk, akit elhalmozhatnak szeretetükkel, s aki elfeledteti velük korábbi hányadtatásaikat!
Nézzük csak a híreket szépen, sorban:

Kombi

Kombi azért kapta ezt a nem mindennapi nevet, mert ahogy azt a fotón is láthatjátok, nem éppen az a „széle, hossza egy” típus. Azok a jó emberek, akik rátaláltak kóborlása közepette, nem tudtak gondoskodni róla, vagy nem akarták, mivel készülnek Amerikába. Végül is Kombi nagyon cuki kutya, úgyhogy remélem mihamarabb örökbeadásra kerül. Persze előbb átesik az ivartalanításon, a chippel való azonosításon, bebiztosítva, hogy ne születhessenek kis Kombik, akik úgy látjuk, már lassan elözönlik az egész világot. Gazda asszonyom gyakran kesereg emiatt. „Édes Istenem, hát ilyen kevesen értik meg az ivartalanítás fontosságát, ami által megakadályozhatjuk a meg nem született kis élőlények szenvedését, szomorú sorsát, hogy ne kelljen őket elaltatni születésük után, csak mert nem kellenek senkinek? Én a magam részéről abban hiszek, hogy minden életképes élőlénynek joga van az élethez, ha már egyszer megszületett, és senkinek nincs joga elvenni azt.”

Rénó

Örömmel körmöltem ide az elmúlt hónap egyik örömhírét, melyet gazda asszonyom a blogjában meg is örökített.
„Örökbe fogadták egyik öreg kutyánkat, Rénót!
Na jó, annyira azért nem öreg, hiszen az állatorvos véleménye szerint olyan 6-7 év körüli lehet. Valljuk be őszintén, ez a kor már egy kutya életében jelent valamit. Pár hónappal ezelőtt került állatotthonunkba, és most remélem megtalálta örökbefogadóiban azokat az embereket akik egész hátralévő életében gondoskodnak majd róla. Rénóval kapcsolatban is úgy voltam, hogy elfogadtam azt a tényt, hogy kora miatt már nem igazán kell majd senkinek, de gondoltam sebaj, megmarad ő már nekem, hiszen elfogadta feltétel nélküli barátságomat. Gondoltam, majd együtt számoljuk az idő múlását. Úgyhogy meglepett az örökbefogadók választása. Minden kutyát végignéztek, úgy láttam nem igazán találtak köztük a számukra megfelelőt, ki elindította volna azt az érzést, hogy „mától ő lesz a barátom”. Az idősebb, nagyobb szőrű kutyáimat be szoktam engedni a garázsba, vagy szuterénba a nagy meleg elől, ezen a napon is így történt, már éppen kísértem az örökbefogadó jelölteket a kapu felé, mikor azt mondták nekem, szívük szerint egy Német Juhász kutyával tértek volna haza… Rénóval úgy voltam, adnám is, meg nem is, mint ahogy elég sokkal így vagyok a tanyán… De végül is kiengedtem őket, gondolván közülük úgyse kell egyik se majd nekik. Ahogy Rénó kijött, a fiatal pár ujjongva mondta, „Őt szeretnénk!” Rénó tétován körülnézett, és végül leült mellém. A pár azonnal elkezdte simogatni, mely szemmel láthatóan tetszett neki, sanda pillantást vetett a velük jött kisfiúra, és mintha tudta volna, az ő jövője most a tét. Gondolta, még ezt a kis két lábú emberkét is szívesebben viseli, mint a körülötte nyüzsgő fiatal suhanc kutyák örökös acsarkodását, ugatását, kik között azért ókor-ókor rendet rakott. Ahogy elindult vele az autó, felrémlett idekerülésének története, vajon mi volt a bűne ennek a kedves és szép kutyának, amiért azon az áprilisi éjszakán kidobták őt egy kombi BMW-ből a forgalmas úton?! Sokáig néztem utána, és azt kívántam neki, legyen nagyon boldog öregkora.
Örökbefogadóitól kaptuk ezeket a sorokat:
„Köszönjük Rénót, nagyon aranyos és nyugodt kutyus! Az utat rendkívül jól viselte, vacsizott csirke szárnyat, s most pihen!!!!! Köszönjük szépen! a kisgyerek, ha piszkálja, Rénó nem is foglalkozik vele,inkább hagyja magát nyúzni…de nagyon aranyosak ketten a kis fiúval, ahogy elvannak egymással… 😀 Köszönjük még egyszer….Győzőnek így legalább nem kell Rénót kergetnie,tegnap így is megsétáltattuk őt,de szerencse, hogy Rénó nem ment túl messzire…”

Tappancs

Újabb örökbefogadás!
Tapi már lassan másfél éve állatotthonunk lakója volt. Egy család fogadta örökbe, 12 éves kislányuk legnagyobb örömére. Tappancsot szokásos gondolataink közepette engedtük útjára új családjával, akiknek hálásak vagyunk az ő nevében is, hogy kaphatott egy új családot, ahol igaz baráttá válhat.

Gazdáim kutyalesen

Álljon itt gazda asszonyom beszámolója arról, hogy milyen lelketlenek tudnak lenni az emberek velünk, kiszolgáltatott állatokkal szemben, s egyben arról is, hogy milyen jó szívűek is vannak köztük:
„Veresegyházról hazafelé tartva kaptam a telefonhívást, miszerint egy Német juhász jellegű kutya kb két hónapja ugyanazon az útszakaszon látható kémlelve az arra járó autókat, A hölgy aki hívott, mesélte el a kutya hányatott életét, véleménye szerint ezen a szakaszon tehették ki egy autóból, és a kutya azóta is ott tanyázik, hol az útszélén, hol az út melletti bokorban. A hölgy elmondása szerint hetek óta eteti a kutyát, vizet visz neki, és észrevétele alapján mások is így tesznek. megfogni nem tudta, mert nagyon fél az embertől, a kaját is úgy eszi meg, ha tisztes távolságban marad tőle az ember. Úgy gondoltam, hogy amíg nincs készen az új kennel, márpedig nincs készen, (úgy készül, mint a Luca széke…) vagy még úgy se…. mert sajnos a napi munka mellett nem tudunk foglalkozni vele, pedig nagyon nagy szükség lenne rá… No, nem baj! Jövőhétvégére is szervezünk kennel építést, hátha egy-két markos legény megszán minket, immáron túl van a nyaraláson, és újult erővel segítene bennünket a kennel építés előrehaladásában…Na de visszatérve a kutyára, gondoltam megnézem én magamnak ezt a kutyust, hátha meg tudjuk fogni, és szóba áll velem. Jól esett a hölgy aggodalma, és még azoké is, akik szintén aggódtak érte, és etetik őt. Tudjátok, rájöttem, azért is jó az állatok mentésével foglalkozni, mert szép lassan bebizonyosodik, hogy nagyon sok jó ember él közöttünk, csak nem tudunk róla. Szóval úgy döntöttem, irányt váltok, és Galgamácsa felé veszem az utam. Mikor odaértem a megadott útszakaszhoz, a kutya tartózkodási helyét illetően a két falu között kellett volna lennie, de bizony nem találtam sehol sem a kutyust. Egy földút nyílt a betonútról, ahová be is tolattunk, és vártunk, hátha előkerül. Az autóból kinézve a puha, sáros talajon láttam sok – sok kutya tappancsot, ebből következtethettünk arra, hogy nem rég járt erre. Majd egy óra várakozás után beállt mellénk egy autó, és egy kedves hölgy kérdezte meg tőlünk, hogy mi is a kutyát etetjük e? Látta az autónkon a feliratot, és nagyon boldog volt, hogy próbálunk segíteni a kutyuson. Beszédbe elegyedtünk, és egyszer csak látom, hogy a távolban komótosan baktat az országúton, és meg sem állt a helyig, ahol a jólelkű emberek szokták neki otthagyni az ételt. Vártam egy kicsit, majd elindultam felé lassan, hátha hagyja magát megsimogatni, vagy akár megfogni. nem így történt. Ahogy egy bizonyos közelségbe értem, már el is tűnt a bokrok között, bizonyítva ezzel az emberiségről alkotott véleményét. A hölggyel megbeszéltük, hogy nem adjuk föl, hátha előbb-utóbb sikerül magunkhoz édesgetni, hiszen mindennap arra jár munkába.”

Kutya kennel építés

Hát, sajnos gazda asszonyomnak igaza van, a kutya kennel, ahogy azt mondani szokták, tényleg úgy készül, mint a Luca széke! Nem tudom, hogy a nyári forróság e az oka, vagy az, hogy az erősebb nem képviselői nem szeretnek bennünket, kutyákat annyira, hogy feláldozzák egy szombatjukat vagy vasárnapjukat értünk, de nem igen siettek erőtől duzzadó férfiemberek gazdáim segítségére. Egy tejipari cég dolgozói vállalták karitatív munkaként, hogy besegítenek az alapozásba, hálás köszönet érte minden otthonbeli kutyatársam nevében.
Továbbra is várjuk azoknak a jelentkezését, akik úgy gondolják, hogy rá tudnának szánni a hétvégéjükből egy napot, és segítenének nekünk abban, hogy télre elkészüljön az új kennel és gazdáim még több rászoruló kutyatársamat tudja befogadni!
Szeptemberben Szilajjal együtt én is jelentkezem az augusztusi eseményekkel, addig is szeretettel gondolok rátok:

Málna

Tekintsd meg a júliusi hónap életképeit!

A hónap eseményei:

Ló osteopathia és ló fitoterápia – Bertalan Zsolt és Marton Zsófia előadását nagy érdeklődéssel hallgatta a mintegy negyven résztvető. Lovasok és ló szerető érdeklődők, barátok, ismerősök töltötték meg a hőségben frissen fellocsolt, széna illatú istállót. A lovak csodálkozva és érdeklődéssel képviseltették magukat a programban, néha egy egy prüszköléssel, nyihogással adva tudtunkra, hogy bizony ők is jelen vannak!
Rédei Éva beszámolója a bottyanequus.blog.hu blogjából:
„Nagy örömünkre a vártnál sokkal többen jöttek el Márton Zsófi és Bertalan Zsolt előadására. Nagyon készültünk, és izgultunk, hogy minden jól sikerüljön. A nagy istállóban lakó lovak ezen a napon bent hagytuk, és elmondhatom róluk igen kultúráltan viselkedtek, és hallgatták végig az előadást. A nagy meleg miatt úgy gondolom nem voltak igazán szomorúak, hogy csak délután keveredtek ki. Azt azért tapasztalatból tudom, a lovaink a megszokástól eltérő dolgokat nem igazán szeretik, hiszen ők megszokták, hogy reggel fél hét- hét körül kettesével mennek a legelőre, természetesen előbb megpucolva, paták leápolva. Mahókám, az öreg telivér volt, aki közbenjárásommal vállalkozott arra, hogy rajta szemléltesse Zsolt mondandóját. Bogyó, amint látszik a képeken is, sokszor rendbontó magatartást tanúsított, hiszen örökké bökdöste, molesztálta a hozzá legközelebb ülő hallgatót. Néha Barbi és Bogi párbeszéde zavarta meg az érdeklődők figyelmét, mely az idő múlásával egyre hangosabb lett. Zsolt előadása után egy kis szünet következett, melyet beszélgetéssel és a menhelyen élő állatok bemutatásával töltöttünk. Magam részéről istenien éreztem magam, jó volt együtt tölteni egy pár órát olyan emberekkel, akik hasonlóan gondolkodnak a lovakról, mint én. Jól esett hallgatni az elismerő szavakat, melyeket szívtam, csak szívtam, csak szívtam magamba, és úgy érzem erőt adtak ahhoz, hogy soha ne adjam föl elhivatottságom! Természetesen biztos vagyok benne, hogy mindannyian sokat tanultunk Zsolttól és Zsófitól, mely tudást majd tudjuk alkalmazni a lovak gyógyításában, és ha ez mégse menne önállóan, hozzájuk fordulhatunk bizalommal, melyet Nektek is ajánlok.:) „

A MAGYAR ÁLLATVÉDŐ ÉS TERMÉSZETBARÁT SZÖVETSÉG NÁLUNK TARTOTTA IB ÜLÉSÉNEK AKTUÁLIS MEGBESZÉLÉSÉT
Jó volt velük együtt lenni pár órát, igyekszünk sok-sok problémára megoldást találni, tervezgetni a jövőre vonatkozóan az állatvédelemmel kapcsolatban.

Önnek talán felesleges, nekünk aranyat ér!!

Tisztelt Támogatóink!
Ahol ennyi állat van, ott bizony minden tárgynak jelentősége van, minden felhasználható valamire.
Kérjük, kedvünkért nézzenek körül a ház körül, a kamrában, a pincében !
Szükségünk lenne kutyaházra, itató és etető edényekre, kutyapórázra, nyakörvre, szájkosárra, régi pokrócra, kutya és cica kosárra, valamint lovaink számára vezetőszárra, kötőfékre, lóápoló szerszámokra.
Kis és nagy állataink kezelésére Betadin, Canesten, Mikulitz kenőcsökre !
Előre is köszönjük az adományokat a saját és összes állat védencünk nevében !

Rédei Éva és Rédei Attila