2024. március 29. péntek

Szilaj 2012 augusztusi hírlevele

Köszöntelek benneteket kedves Honlap látogatók, hiányoztatok!
Elmúlt hát az ez évi nyár utolsó hónapja is, s én Málna barátommal együtt megint szeretnék nektek beszámolni állatotthonunk néhány eseményéről.
De még mielőtt belevágnék a dolgok közepébe, szeretnék büszkélkedni „férfiúi” sikereimmel!
Bizony oda vannak értem a lányok! Csuda tudja, hogy szépségem vagy okosságom e az oka, de én ezen nem is töprengek. Minden esetre szinte versengenek értem a villanypásztoron innen és túl! Meg is kértem az egyik kedves látogatót, hogy örökítse meg a szerelmes pillanatokat, mert még azt hiszitek, hogy füllentek!

Na, de fordítsuk komolyra a szót, hiszen ti biztosan nem az én legényéletem bulvár történeteire vagytok kíváncsiak! (Vagy mégis???) Inkább sorra veszem az augusztusi eseményeket:

Sikeres örökbeadás

Bravo, Bizsu, Barka és Bingo gazdára találtak!

bizsu_es_barka_utnak_indul1Most már tényként könyvelhetjük el a jó hírt, hogy új gazdára talált a tavaly a horti horror tanyáról mentett ló család, akik mint tudjátok, állatotthonunkban új taggal gyarapodtak, Barkával.
Hála gazdáim gondos utánajárásának, mindegyik ló társam szerető gazdára lelt és hozzájuk méltó körülmények közé került, ahol élvezhetik a természet közelségét és még új jó társaságot, azaz ló társaságot is kaptak, tehát ott sem lesznek egyedül. Pedig nem volt egyszerű megfelelő gazdikra találni, mert járt itt mindenféle magát jó barátnak, azaz ló barátnak valló ember, de gondozóim elképzelésétől olyan messze álltak, hogy számos jelentkezőt eltanácsoltak, sőt, Bravónak már majdnek sikerült új otthont találni aztán miután a” helyszíni szemle” után az otthont mégsem találták olyan édesnek amilyenre festették, mégsem ütötték nyélbe az örökbeadást. Na de azért mégis sikerült! Úgy gondolom, hogy senki sem tudná szívhez szólóbban elmesélni nektek a történteket, mint gazda asszonyom, ezért ide másolom az örökbeadásról szóló blog bejegyzését , ami önmagáért beszél:
bizsu_es_barka_utnak_indul2„Túl vagyunk Bizsu, Barka, Bravó, Bingó örökbe adásán, ami nem volt semmi, mire megtaláltam a megfelelő örökbefogadókat és a megfelelő helyet számukra. Nem volt könnyű Fájó szívvel néztem utánuk, ahogy a ló szállítók kigurultak a kapun. Pedig az elmúlt majdnem két éve alatt, igyekeztem őket nem közel engedni a szívemhez, mert nem akartam újra átélni az érzést, melyet Csoki távozása okozott. Mindannyian első próbálkozásra fölmentek a ló szállítóra, mely hihetetlen volt számomra, hiszen mikor először találkoztam velük, állatorvosi segítséget kellett kérnünk, hogy fel tudjuk őket tenni, és most bíztak bennünk, és én úgy éreztem, hogy becsapom őket… Ezen is túl kellett lennem lelkileg, de vigasztal, hogy nagyon jó helyre kerültek, és lovakat tisztelő és szerető emberek lettek a társaik

Biztos emlékeztek az erdőben talált cicára. Sajnos a cicát el kellett altatni, mikor másnap mentem érte, a doktornő alapos kivizsgálása után közölte, hogy az ultrahang vizsgálat során derült ki, hogy a cica valószínűleg fagyállót nyalt föl, amely már teljesen tönkretette a veséit. Nagyon sajnáltam őt, hazahoztuk, és tisztességben eltemettük.

Örökbefogadás Bravó…

Bravó Nógrádba került, egy gyönyörű tanyára, melynek a neve Cservölgypuszta, és mint utólag kiderült, némi meglepetést okozott az őt oly izgatottan váró három lónak és egy csacsinak. 🙂
Mert hogy az utólagos élménybeszámolóból megtudtam, hogy új helyén is előbújt belőle a kisördög, mely egy kis fejtörést okozott új gazdáinak, hogy hogyan tovább. Azóta az újabb fejlemények szerint Bravót egy kancával különtették egy karámba és éli boldog életét, és őrzi szerelmét. Az új gazdája szerint Bravó nagyon kedves embertársaival, sőt, már fel is ült a hátára, és azt mondta, hogy Bravó egy csodálatos ló. Érdekes módon nem tudom, hogy miért, ez a kis gengszter állt legközelebb a szívemhez, úgyhogy jól meg is sirattam. Ló társaival nem volt valami toleráns, de bennünket embereket nagyon szeretett, feledtetve velünk az első találkozást. Ahogy időm engedi, meg fogom őt látogatni, és reménykedem benne, hogy új családjával boldog lesz.

Bingó örökbefogadása….

bingo_indul_uj_otthonabaNos, Bingó szerencsére a közelünkben talált új otthonára, egy hagyományőrző kis csapat által működtetett lovas bázison, Veresegyházán. Egy 12 éves kislány lesz a társa, akinek szülei reménykednek benne, hogy Bingó, és a kislány jól kiegészítik majd egymást, és együtt fedezik fel a lovaglás csodálatos érzését. Őt sűrűbben fogom látni, hiszen itt van a közelünkben, és láthatom, ahogy felnő.”
Azért egy mondatot még én is szeretnék idenyeríteni jó hangosan, hogy meghallják:
Isten veletek, drága barátaim, remélem, boldogok lesztek az új otthonotokban!

Ehhez a témához kapcsolódva el ne felejtsem megemlíteni, hogy gazda asszonyom sokszor említette Király Évának, a Lovas Nemzet főszerkesztőjének a nevét hálásan, hogy lehetőséget adott az örökbefogadási hirdetés megjelenítésére s így a védenceit sikerrel örökbe tudta adni, valamint Maus Andrást, a Lovasok.hu főszerkesztőjét, akinek segítségével a Bottyan Equus Hungaria oldalán is megjelenhettek az örökbeadandó lovak fényképei és a hirdetés.
A jogi procedúra is rendben lezajlott, s az okmányok (ló útlevél) beszerzése is. Természetesen a ló útlevél, a chip, a vérvétel költségeit az Alapítvány fizette, de ahogy szokásomhoz híven kihallgattam a beszélgetésből, a tulajdonjogot a Bottyan Equus Hungaria Alapítvány megtartotta azzal az előjoggal, hogy ha bármiféle kifogás merülne fel a tartásukkal kapcsolatban, bármikor visszahozathatók. Természetesen akkor lennének boldogok, ha soha nem látnák viszont őket az állatotthonban, mert ez a legnagyobb jutalom mindazért, amit értük tettek! 🙂

Barbi

bottyan_equusnal120912_027Szegény Barbi barátnőmnek nem nagyon megy a fogyás pedig gondozóink mindent megtesznek a karcsúsítás érdekében, hiszen a beteg patáját nem terhelheti nagy súllyal. A túlsúly ugyanis nálunk, lovaknál éppen olyan veszélyes, mint nálatok, embereknél! A lényeg, hogy Barbi kint van köztünk a legelőn és a gyógy patkónak köszönhetően lóhoz méltó életet tud élni, megszabadult a hosszú hónapokig tartó boksz fogságtól. Drukkolok neki, hogy ne romoljon az állapota! Íme két fénykép ahol végre együtt legel a két haflingi „kislány”, Barbi és Bogi! 🙂

Grátisz ( korábbi hírlevelemben Szerencsés néven említettem)

bottyan_equusnal120912_017Grátisz a valódi neve a közelmúltban „lakhely elhagyásért letartóztatott” ló társamnak, aki úgy tűnik, jól beilleszkedett a ménes tagjai közé. Képzeljétek, gazdája eltűnt mint a kámfor, a rendőrség keresi. Grátisznak van ló útlevele, nyilván is van tartva a Lótenyésztők Országos Szövetségénél. De hol a gazda??? Úgy tűnik, állandó lakója marad ő is az otthonunknak amit a magam részéről nem is bánok mert ez a 17 éves, picit kehes kanca nagyon aranyos, szelíd természetű, úgy hogy aki névlegesen örökbe fogadja, jól jár vele. Szívesen veszi a simogatást, dédelgetést,s persze a fincsi répát, almát (akár csak én!).

Laci és Matyi

Már rájuk sem lehet ismerni, annyira kikerekedtek! Nincs sok gond velük, szerényen elvannak az erdőszéli elkülönítő karámban, egymás társaságában. Barátságosak, mintha már elfeledték volna szomorú sorsukat. Sajnos Lacinak a jobb hátsó patáján puha a nyír, ezzel nem tudunk mit kezdeni. Nem sántít, ezért reméljük, hogy fájdalmai nincsenek.

Riasztás rossz körülmények között tartott ló miatt

Sajnos egy szomorú hírt is tudatnom kell veletek! Gazdáimat ismét riasztották rossz tartási körülmények között tartott lovak miatt. Mindig megráznak ezek az esetek, hiszen tudjátok, az én életem is egy hajszálon, illetve drága megmentőim gondoskodásán múlt! Álljon itt gazda asszonyom beszámolója amit blogjából ollóztam ki nektek:

Hatvanban jártam…

hatvani_loKora délután elindultunk Hatvan felé, tele félelemmel a lelkemben, hogy mit is fogunk látni, tisztában vagyok valós helyzetünkkel, mind anyagilag, mind fizikailag. Mit is fogok látni, mit is fogok cselekedni a látottak alapján? Az elmúlt napokban kaptam a hírt, miszerint egy idős ember járja egy csont sovány lóval Hatvan utcáit, egy szintén sovány tehénnel a lovas kocsi után kötve. Mikor odaértem a megadott címre, nem volt otthon senki, a szomszéd adott felvilágosítást, hogy kb. mikor jön haza a gazda. Beszédbe elegyedtünk, az időt múlatni, elmondása alapján a téli időben még ettől is soványabb ez a két szerencsétlen pára, és ő nem is érti, minek tartja őket, hiszen már 80 éves is elmúlt. Az idő eltelt, meg is érkezett a gazda autóval, tehát ló és tehén társa otthon vannak. Miután láttam, ahogy az öregember kiszállt az autójából, és láttam, hogy botja nélkül sehova egy tapodtat sem tud menni, egy kicsit elszállt belőlem a harag. Megkérdeztem tőle, megengedi e, hogy megnézzem a lovát, és tehénkéét, kikről a bejelentőtől fotókat is kaptam. Ő szinte figyelembe se vette jelenlétemet, kérdésemre csak annyit válaszolt, „nézze, ott vannak a lovas kocsihoz kötve.” Szomorú látvány fogadott, ahogy közel mentem, és megláttam a lovat. A tehén még nem is volt olyan vészes, de a ló valóban sovány, (láttam már soványabbakat is…) ápolatlan volt, a lovas kocsira dobott pár szál giz-gazt rágcsált, és egy tökkel birkózott, hogy hol is talál rajta fogást ahhoz, hogy elfogyassza. Mint kiderült, egész nap oda van kötve a tűző napra, nehogy véletlenül is elfeledje, ezzel a tákolmányos járművel van összekötve az élete. Mert hogy az öregember véleménye szerint, ez a ló csak azért van, hogy őt szolgálja. Az istállónak nevezett tákolmányos fertőről a képek magukért beszélnek. Mikor rákérdeztem, hogy miért így van ez, egyértelműen az volt a véleménye, hogy jó az úgy. Tehetetlenül álltam egyik lábamról a másikra, ahogy néztem a 80 éves vénembert, kivel bármilyen formáját a ráhatásnak fölöslegesnek tartottam, egyértelmű volt, hogy az ő életfelfogásában az állatoknak semmi jelentőségük nincs, azonkívül, hogy kihasználja utolsó leheletéig, és ebből az érzelemvilágból a Jóisten sem térítheti el, és így van ez már több mint 80 éve… Nagyon-nagyon sajnáltam a lovat, és teljes szívemből megvetettem az embert, a maga 80 évével együtt. Ettől függetlenül megkérdeztem tőle, megígéri e nekem, hogy jobb körülményeket biztosít lovának, jobban odafigyel a takarmányozására, mert ha nem, egy pár hónap múlva visszajövünk, és elvesszük tőle a lovát. Ő meghúzta a vállát, és azt mondta megígéri. De úgy érzem, ez nem így lesz, hiszen ha ennyi év alatt nem szorult bele emberség, ezután se fog. De majd meglátjuk!

Csoki, azaz Rendimentó

csoki_csiko_es_evaMár csak azért is, hogy ne ilyen szomorú történettel zárjam a nyár utolsó hírlevelét, gazda asszonyom segítségével szeretném felidézni az aranyos kis Csoki csikó történetét, aki állatotthonunkban született, nevelkedett, s jelenleg angol telivér őseinek sorsát követve Rendimentó néven fut a galopp pályán.

Íme a bejegyzés róla az Equusmenhely blogban.
„Becsületes nevén Rendimentó.
Nekem megmarad mindig Csokinak, egy csoda volt az életemben, hiszen ott lehettem a születésénél, ami maga volt a csoda! Másfél éves koráig úgy éreztem az enyém, mert azt akartam hinni, de amikor eljött az idő útjára engedtem, mert tudom, és elfogadom Neki is megvan írva a sorsa, ugyanúgy, mint fajtársaié. Én nevelgettem, szeretgettem, fogadjon el társának, tanítgattam a jóra, az ember szeretetére, büszkeségre, és ha kell engedelmességre. Fájt látnom Őt a verseny világágban, de vigasztal a tudat, hogy ahol van, szeretettel viselkednek iránta, és kérem a Jó Istent, hogy figyeljen Csoki sorsára. Soha nem feledem, ahogy pár órás korában bársonyos orrocskájával végigszagolgatott rogyadozó lábaival küszködve köztem és anyja között ingázott. Hogy miért is lett Csoki??

Ahogy teltek a hónapok, és ő ledobta csikó szőrét, és gyönyörű sötétpej csikóvá serdült én igyekeztem minél több időt tölteni vele, élvezni a társaságát, szeretetét, együtt sütkérezni a napon, elfeküdve a puha homokon. Csak simogattam gyönyörű fejét, ahogy az ölembe tette. Mindig azt mondogattam neki, „Te édes, Te édes….” -ahogy csillogott a szőre a nap fényében, azt mondtam neki, „Te olyan édes vagy, mint egy csoki” Büszke voltam rá, hogy a felvezető körben teljes nyugalommal, méltóságteljesen, ahogy csak egy telivér tud menni, ment körbe, nem értve társait, akik telve feszültséggel, pánikkal a szemükben mentek körbe. Reménykedem benne, hogy a szeretetem, és a bizalma az ember iránt egy életen át elkíséri. „

Kicsit könnyezem most, de mégse búcsúzzunk komor hangulatban, mert mindig mondom, én optimista vagyok!
Nem is tudnék nektek havonta beszámolni az Állatotthonunk életéről, ha nem így lenne, hiszen nem is maradtam volna életben azután, amiken keresztülmentem.
Ennyit szerettem volna nektek elmondani a lovak hírmondójaként, s most legyen a szó Málnáé, mert már annyit csaholt a fülembe türelmetlenségében az a vakarcs, hogy majdnem megsüketültem!

Búcsúzom tőletek, de csak a következő hónapig!

Szilaj barátotok

Vau, Vau, kedves Honlap látogatók!

image003Átveszem a szót Szilajtól, mert már alig várom, hogy a kutyák is sorra kerüljenek a beszámolóban!

Alex visszakerült hozzánk, aztán ismét gazdira lelt.

Képzeljétek, hogy jártunk! Alexet, a csont sovány állapotban hozzánk került dobermannt gazdáim visszahozták az örökbefogadótól! Szinte hallom a meglepetést a hangotokban, hogy „hát az hogy lehet??” El is mesélem a történetet. Ahogy az sajnos előfordul, az ígéret sokszor más mint a valóság. Mivel nyugtalanok voltak Alex sorsa miatt, gazdasszonyom lánya ellátogatott az új otthonba, és amit ott látott, az egy cseppet sem lelkesítette fel, sőt!
Amint meglátta a sötét kennelt, amiben még egy pokróc sem volt, csak a puszta föld, úgy döntöttek, hogy visszavonják az örökbeadást és szemére hányva az örökbefogadónak, hogy nem ilyen tartási körülményekben állapodtak meg, elhozták Alexet. Szerencsére nem volt sokáig gazdátlan, mert egy kedves lány, aki a kutya kennel építésben segédkezett, befogadta. Most már előre leellenőrzött, megnyugtató körülmények között tudhatjuk a hányatott sorsú Alexet.

A legnagyobb öröm nekem, ha sikeres örökbefogadásokról számolhatok be, hiszen tudom, hogy ha egy kutyatárs gazdára talál, és így rendeződik korábbi hányatott élete, akkor egy másik szerencsétlen sorstárs kap lehetőséget arra, hogy megmeneküljön a szenvedéstől.

Bella

bellaEmlékeztetőül hozzánk kerülésének történetéről: Bella napok óta az utcán kóborolt, és állatszerető emberek találtak rá. Tele energiával, az ember felé szeretettel forduló immár ivartalanított nem tudom ki fia, borja szuka kutyus. Úgy látom örökbefogadójában, aki egy 12 éves kis-nagylány, megtalálta szerető gazdáját. No persze egy nagyon szimpatikus, kedves családdal az oldalán. Bellát gazdasszonyunk hasonló gondolatokkal engedte útjára, mint már oly sok hasonló mentett kutyánkat.

Csipi

csipi_orokbefogadasaTudjátok, ő az, akit elütött egy autó Őrbottyánban, és ideiglenesen hozzánk került, lábadozni, gyógyulni, és itt is maradt. Nagyon édes kutya Csipi, kicsit sajnáltam is, hogy elvitték, de úgy érzem nagyon jó helyre került, és ráadásul nem is messze tőlünk, Fótra költözött. 🙂
Végül is az örökbefogadó az egyetlen jelentkezőnk a legelső kenne építésre meghirdetett segítségkérésre, Petra. Már akkor mondta, úgy érzi, szeretné örökbe fogadni Csipit, mikor leültünk megpihenni, a gallyak, és ágak hurcolása közepette. És Ő visszajött Csipiért, a már meglévő gyönyörű kutyájuk, Gonzó mellé. Miből is születhetnek többek között őszinte és igaz barátságok? Az állatok iránt érzett szeretetből, és kennel építésből 🙂

Még mindig kutya kennel építés!

Most a legnagyobb feladat, hogy a téli kutyamentések sikere érdekében mielőbb elkészüljön egy stabil, 15-20 kutya befogadására alkalmas kutya kenne, amihez támogatókat, önkéntes segítőket keresünk, eddig sajnos nem túl nagy sikerrel. De nem adjuk fel, mert azt tapasztaljuk, hogy amikor a leginkább elcsüggedünk, akkor mindig akadnak mentőangyalok, akik gazdáinkba reményt és hitet öntenek jó szándékukkal, segítségükkel.

Így hát kedves kutyabarát olvasók, továbbra is hirdetjük, hogy lehet jelentkezni karitatív munkára, van még bőven mit tenni, hogy a tél beállta előtt minél több rászoruló kutya társamnak fedél kerüljön a feje fölé. Én a magam részéről minden nap kiállok a kert közepére és hangos csaholással hívom a segítőket, de biztosan nem jól fejezem ki magam, mert még senki sem jelentkezett Málnára való hivatkozással!  Na mindegy, azért is kitartok!

De nem csak kutyás híreim vannak ám! Mivel én gyors vagyok és szemfüles, mindenütt ott vagyok, mindent megfigyelek, így azt is tudom , hogy darabra 2 új kecske, 3 cica (dobozban) került az Alapítvány gondozásába, s még egy szegény kis őzike is, akit lovasok találtak a közeli erdőben magatehetetlenül, elhagyottan. Gazdáim hazahozták, állatorvost hívtak hozzá és 4 napig küzdöttek az életéért, de sajnos hiába. Ott az égi erdőkben biztosan éppen egy ilyen kis őz hiányzott. Az orvos szerint valami olyan vírus támadta meg, ami tönkretette a központi idegrendszert. Így sajnos elvesztettük, eltemettük a kis Bambit. Pedig olyan szívesen játszadoztam volna vele, ha velünk marad!

Kedves Olvasóim!
Ennyi jutott eszembe, amit szerettem volna tudatni veletek!
Vigyázzatok magatokra és jöjjetek, látogassatok meg bennünket Őrbottyánban a szép indián nyárban! Majd végigkísérlek ám benneteket a tanyán és bemutatom a lakóit!
Jót fogunk hancúrozni!

Szeretettel: Málna kutyus

Adomány

szena_adomany_01Nagy boldogság is ért a sok gond, és keserűség mellett az elmúlt napokban, hiszen egy takarmánnyal foglalkozó gazdálkodótól 10 bála szénát, és 10 zsák kukoricát kaptunk adományként. Én nem is akartam elhinni, amikor meghallottam ezt a hírt Adritól, kit biztos vagyok benne, hogy a Jóisten küldött hozzánk. Az elmúlt 12 év alatt talán másodszor fordult elő, hogy efféle adományt kaptak az alapítványban élő lovak. Biztos vagyok benne, hogy Adri mesélt rólunk, biztos vagyok benne, hogy Ő is szereti az állatokat, mert megérintette elhivatottságunk, és ebben az ínséges időkben is segítséggel fordult felénk. Ezúton is nagyon köszönöm Neki! Ezeket a gyönyörű bálákat lefényképeztem, hogy mindnyájan osztozhassatok a látottak alapján az örömünkben, mint ahogy Málna is tette. 🙂

Rédei Éva

Meghívás

Verőcén jártam vendégként, a Lovas Ijász Európa Bajnokságon, amelynek védnöke Kassai Lajos volt.
Jól esett a meghívás, mely két olyan kedves ismerősömtől érkezett, akik pár éve karitatív segítőként jártak nálunk. Sokat beszélgettünk akkor, tanítottuk őket a lovak körüli munkára, a velük való bánásmódra. S úgy tűnik nem eredménytelenül, mert ma lovas íjászattal foglalkoznak, így került sor a meghívásra.
Szép nap volt! Jól eső érzéssel töltött el a verseny hangulata, a korhű kosztümökbe öltözött emberek között úgy éreztem, mintha egy időgépbe szálltam volna be, ami visszavitt a múltba. Külön örömmel töltött el a látvány, hogy sok lovas zabla nélkül lovagolta a lovát.
Ezúton is köszönöm a fiúknak a meghívást és a kellemes napot.

Rédei Éva

Látogatók

szena_adomany_02Az augusztus sem telt el látogatók nélkül! A gödöllői Evangélikus Gyülekezet hittan táborosai jöttek el állatotthonunkba Albert Gábor evangélikus lelkész, felesége Joób Emese ének tanárnő és számos szülő kíséretében. Azt hiszem, mindnyájan jól éreztük magunkat az együtt töltött néhány órában. Igyekeztem nekik minél érdekesebbé tenni a programot, s persze tanulságossá is! Volt állatsimogatás, sok okos kérdés, uzsonnázás a lovak karámja szomszédságában, lovas totó, amit mondhatni hibátlanul töltöttek ki! Remélem, mindnyájan jó érzéssel, kellemes élményekkel tértek haza otthonukba Őrbottyánból és szívesen ellátogatnak majd hozzánk a jövő évi táborozás alkalmával is.

szena_adomany_03Hírlevelünk végén ismételten megköszönöm mindazoknak, akik adójuk 1 %-ával idén is támogatták Alapítványunkat. Sajnos a befolyó összeg messze elmarad a kiadásainktól, ezért folyamatosan várjuk adományaikat.
A tél közeledtével egyre nagyobb szükségünk lenne szaporodó kutya létszámunk miatt kutyaházra, kutyatápra, pórázra, nyakörvre, szájkosárra, régi pokrócra, kabátra, kutyaápolási szerekre.

szena_adomany_04Lovaink részére pedig lóápolási eszközöket, kötőféket, vezetőszárat, lótápot, szénát, zabot, kukoricát fogadnánk szívesen, valamint valamennyi állatunk kezelésére
Betadint, Canesten kenőcsöt, gyulladás csökkentő szereket, fáslikat, kötszereket, kis és nagyobb méretű injekciós tűket.

Támogatásukat, figyelmüket ezúttal is köszönjük:
Rédei Éva és Rédei Attila

Tekintsd meg az augusztusi hónap életképeit!

Ez is érdekelhet

Minden napra egy mese… vagy inkább tragikomédia…

Hosszú lesz, de kérjük, hogy figyelmesen olvassátok végig! Egyszerűen nem találunk néha szavakat arra, hogy …