2024. március 19. kedd

Lóerőkkel a lovakért

Jótékonysági családi nap Őrbottyánban 2010. 06.12-én

A Bottyán Equus Hungária Közhasznú Alapítványnál az öreg, beteg, sérült lovakért

A BMW márkatalálkozó szervezői bizonyára megbocsátják nekem, hogy ez a beszámoló nem az ő klubjuk és egyébként nagyon jó szervezőkészségük, összetartásuk méltatására született, hanem a lovak szerelmeseként ennek a rendezvénynek a „lovas” oldalát szeretném kiemelni.

Hiszen a jótékonysági családi nap a BMW klub kezdeményezésére rendhagyó módon éppen az alapítvány védenceinek érdekében került az ő otthonukban megrendezésre. Így aztán egy kellemes nap erejéig ugyanazon a helyszínen csodálhattuk meg a vasparipákat és a hús vér „lóerőket”, ki – ki érdeklődése és kedve szerint.
Úgy gondolom, sokan vannak, akik nem ismerik a lovak őrbottyáni „nyugdíjas otthonát”, ezért bevezetésként magáról az alapítványról szeretnék ejteni néhány szót:

A Bottyán Equus Hungaria Közhasznú Alapítvány 10 éve működik. Olyan lovakat ment, gondoz, s ad örökbe, akiket miután kiöregedtek a lovardai vagy sportmunkából, esetleg éppen emberi gondatlanság miatt szenvedtek maradandó sérülést, tulajdonosaik végső megoldásként vágóhídra küldték volna, mivel már nem hoztak hasznot számukra.

A védencek sorsa sokféle, de egyben mégis megegyezik. Méltatlan körülmények közül menekítették ki őket gyakran rendkívül leromlott állapotban, és itt találták meg azt a szeretetteljes gondoskodást, szükség esetén állatorvosi ellátást, amitől korábbi gazdáik megfosztották őket.

S most térjünk át a családi nap programjára, mely hála az ötletgazdák és a házigazdák közös erőfeszítésének, igen változatos és színvonalas volt.

A BMW márka hívei kitettek magukért. Szép számban jöttek a klub tagjai, barátai családostól. Felvonultattak olyan matuzsálemeket is, melyekre igen csak rácsodálkoztam, ahogy szépen felsorakozva csillogtak a legelő parkolóvá változott részén.

A meghirdetett programhoz híven láthattunk lovasbemutatókat is. Voltizsálás, Western , Natural Horsemanship (természetes lovaglás, lóidomítás), díjlovas, csikós bemutató, lovas színház.

Volt gyerek paradicsom is. Ugrálóvár, arcfestés, rajzverseny, ügyességi feladatok, totó, póni simogatás és lovaglás.

S akik a melegben is hódolni akartak a kulináris élvezeteknek, vagy csak hűteni kívánták magukat fagyival, sörrel, üdítővel, azok sem szenvedtek hiányt semmiben. Kényelmesen, napernyővel ellátott asztaloknál tehették mindezt.

Végül ne feledkezzünk meg egy fontos dologról, a higiéniáról sem. Mellékhelységekről, kézmosási lehetőségről is gondoskodtak a házigazdák.

Kultúrált körülményeket biztosítottak tehát ennek a rendezvénynek annak ellenére, hogy sokan nem is gondolnák, milyen fáradtságos munkával, mennyi többlet energiával jártak az előkészületek a napi munka mellett, nem is beszélve az anyagi ráfordításról. Mindemellett szem előtt kellett tartani a legfontosabbat, hogy a lovak, az alapítvány védencei emiatt ne szenvedjenek hiányt semmiben. Hiszen nekik a családi napot megelőző hetekben ugyanúgy kijárt a gondozás, etetés, itatás, patamosás, csutakolás, gyógyszerelés, legelőre ki – behajtás, mint máskor.

Ez a nap nekik egyébként is izgalmas volt, hiszen idegen lovak nyerítését hallották, ismeretlen szagokat éreztek. Nem legelészhettek a megszokott, dombokkal övezett legelőn, hanem az egyébként csak éjszakai szállásul szolgáló bokszukban kellett maradniuk.

Láthattuk, hogyan kukucskáltak ki sorban a lovak egy kis csemegében vagy simogatásban reménykedve az előttük elhaladó emberekre.

Szívmelengető volt számomra, ahogy benépesült az istálló, s jó volt látni azoknak a gyerekeknek boldog mosolyát, akik talán először simogathatták meg egy paci sörényét, nézhettek bele a mélyfekete, beszédes szemekbe, vagy érezhették egy puha, meleg orr bökdösését. S mindezt az élményt tiszta, szénaillatú istállóban kapták, ahol a lovaknak végre olyan körülményeket biztosítanak, amit mindig is megérdemeltek.

Legfeljebb az árnyékolta be kissé a kedvemet, hogy az érdeklődők nagy része a vasparipák világából látogatott át lelkesen a lovak világába, s jóval kevesebben voltak a lovak rajongói, akik kifejezetten az ő kedvükért jöttek el Őrbottyánba a rekkenő hőségben egy kis paci simogatásra, dédelgetésre.

Összességében véve nagyon pozitív és bíztató volt a BMW klub kezdeményezése nyomán és segítségével megvalósult rendezvény, és a magam részéről remélem, hogy ezt az úttörő eseményt a jövőben még számos hasonló nyílt nap követi majd sokunk örömére, amikor is egyre többen megismerik az alapítvány szép és áldozatos munkáját azokért a lovakért, akik egész életükben értünk, emberekért dolgoztak. Hiszen ők is megérdemlik a szeretetet, a gondoskodást éppen úgy, mint fiatalabb, munkaképes társaik.

S akkor még nem is említettem az állatvédelem vonatkozását, mert nagyon fontos lenne az, hogy gyerekeink, unokáink a városok betonrengetegéből kiszabadulva minél többször felfedezhessék az állatok közelségének, szeretetének lelket gazdagító érzését, és a jövő nemzedéke már az anyatejjel magába szívja a természetvédelem, az állatok megbecsülésének fontosságát. Hiszen aki a természetet, s benne az állatokat szereti, az embertársait is szeretni és tisztelni fogja.

Mindehhez azonban nekünk, felnőtteknek kell példát mutatnunk és összefognunk.

Úgy hiszem, ilyen példamutatás volt ez a BMW – Bottyán Equus családi nap, amelyet remélhetőleg még számos hasonló rendezvény fog követni mind az érdeklődők, mind pedig az alapítvány védenceinek örömére.

Vilcsek Adrienne
2010.06.13.

Ez is érdekelhet

Kegyelet!

Éva a kapunál üdvözölt, azt hiszem egy csokor lestyán volt a kezében. Épp a szomszédnál …