2018. április 19. csütörtök

Ló mentés vízelvezető árokból a Bottyan Equus Hungaria Alapítvány részvételével.

Szeretnénk elgondolkodtatni a kedves honlap látogatókat ezzel a beszámolóval, ami olvasható a Bottyan Equus Hungaria Alapítvány facebook oldalán, valamint az equus.menhely.blog című internetes blogban is.
Álljon itt a honlap látogatók tájékoztatására tehát a beszámoló úgy, ahogy azt Rédei Éva fáradtan, az élmény hatása alatt a mentést követő napon blogjában leírta:

„A vízelvezető árokból kimentett lóval kapcsolatban egy gondolat bánt engemet, na nem ágyban párnák közt halni meg, se nem lassan hervadni el, mint a virág… Petőfi mondatai jutottak eszembe erről a mondat kezdésről.
Visszatérve egy gondolat bánt engem, hogy miért is nem kért senki segítséget, aki látta, vagy tudott a szerencsétlen ló szorult helyzetéről. Mert, ahogy a helyszínen kiderült elég sokan tudtak arról, hogy a ló egy hete-két hete nem is tudták pontosan mikor került ide. A helyszíntől körülbelül 200 méterre hajókikötő, építkezés, jövés-menés, és mégse esett meg a szíve senkinek sem szerencsétlen állaton, hogy azonnal jelezze a hatóságoknak, valamit kéne tenni érte, hogy kiszabaduljon szorult helyzetéből, úgy érzem a képek a Facebookon magukért beszélnek! Vasárnap este 9 óra körül csuktam be magam mögött az istálló ajtót, nyugtázva a napot. 10 óra tájban kaptam egy sms-t állatszerető ismerősömtől, hogy van e tudomásom arról, hogy Foktőn egy ló beleesett egy vízvezető árokba, értesülései szerint több mint egy hete. Hát, sajnos nem volt róla tudomásom. Szívem szerint rögtön indultam volna a helyszínre, de a sötétben úgysem tudtam volna tenni semmit. Reggel fél 5 körül elindultunk Foktőre.

2

Ahogy a területre értem a tulaj azonnal kiszúrta teherautónkat a Bottyán Equus Lovakat mentünk felirattal, és a területen élő lovakat beterelték egy juhhodályból kialakított rettenet helyre. Ekkor vettem észre, a lovak mind egytől, egyig meg voltak béklyózva,úgy ugráltak egymást lökdösve terelőjük elől, mint a láncra vert rabok. Mondhatom megdöbbentő látványt nyújtottak számomra, és nem tudom fölfogni, hogy némely emberek hogy képesek így lovat tartani. Talán megértettem volna a látványt, ha dús, zöld legelőn látom őket, de nem egy olyan területen ahol még talán nyáron sem nő fű. A szerencsétlenül járt ló riadtan fogadta a közeledésünket, kétségbeejtő látvány volt őt ott lent látni. Rögtön láttam a magunkkal hozott ló mentésekre használt felszerelésekkel itt nem sokra megyünk. Azonnal hívtam a rendőrséget, tűzoltóságot és a területileg illetékes hatósági állatorvost. Érkezésünk után a helyszínre érkezett két lány, kiknek szavaiból úgy értettem, ők is napok óta tudtak az esetről. Azon felül, hogy mindent megtettek a helyszínen a ló mentés körül, ami tőlük tellett, egyszerűen nem is értem, hogy miért nem fordultak előbb bármely hivatalos állatvédő szervezethez.

3

A rendőrség hamarosan meg is érkezett, rá nem sokkal a tűzoltóság is. Sajnos az első tűzoltó autó, amely a helyszínre érkezett nem tudott segíteni a ló kiemelésében, mert nem volt rajta olyan daru, mely azt lehetővé tette volna. Másfél óra múlva jött egy másik, melynek segítségével a tűzoltók kiemelték a lovat. Utánunk nem sokkal ért oda Vőn Zoltán (remélem jól írtam a nevét) aki hozzáértésével azonnal tudta mit kell tenni, és végig a segítségünkre volt a ló kimentése közben.

4 Meg kell jegyezzem, hogy az elmúlt évek alatt, amikor tűzoltók segítségét kellett igénybe vennem ló mentéseink alkalmával, csak jót tudok róluk mondani. A hozzáállásuk, az állatszeretetük.. szóval tök jó fejek! A hatósági állatorvosokról is kialakult egy véleményem (és nem szeretnék általánosítani, úgyhogy tisztelet a kivételnek) de sokszor úgy érzem, hogy pont ők azok, akiknek az állatvédők púp a hátukon, és csak a plusz munkát jelentjük nekik. Amikor egy hatósági állatorvos azzal érvel, hogy vannak ettől sokkal rosszabb állattartóhelyek is, akkor ledöbbenek, és elgondolkodom azon, vajon ők milyen szemmel nézik az állatot?! Úgy érzem pont ők azok, akiknek segítségével tenni kellene azért, hogy felszámoljuk az ilyen, és hasonló állattartóhelyeket.

5 Miután sikeresen kiemelték a lovat, és bevezették a számukra – már említett- juhhodályból kialakított borzadályos körülmények uralkodta tákolmányos helyre, ahol sorstársai béklyóval a lábukon harmadmagukkal álldogáltak a boksznak nem nevezhető rudakból, lécekből kialakított helyükön. Egy csődőr lekötve, igen siralmas állapotban mit sem törődve a körülötte zajló eseményekkel, közömbösen állt nyomorúságos helyén. Szerettem volna a kimentett lovat elhozni, de a hatósági állatorvos szerint nincsenek közvetlen életveszélyben, és ezért nem indokolt a kobzás. Végül is nem az első eset volt ez a mostani, azzal a különbséggel, hogy az előzőleg beesett ló sokkal több ideig volt az árokban. Ezek után elmentem a rendőrségre, és feljelentést tettem állatkínzás miatt a tulajdonos ellen.”

Ez is érdekelhet:

Adó 1% kérése

Tudjuk, sokan vagytok, akiknek nem közömbös a szerencsétlen állatok sorsa! Hozzátok fordulunk, és kérjük, hogy …