2018. január 21. vasárnap

Kegyelet!

Éva a kapunál üdvözölt, azt hiszem egy csokor lestyán volt a kezében. Épp a szomszédnál járt, onnan jött elénk. Szerény, csendes asszony, kicsit szomorú. Kedvesen invitál befelé.

Jobbról két póni nyomja simire az orrát, egy csacsi próbálkozik egy kis szeretetért folyamodni, de fél a  többiektől. Röviden megismerem előéletüket; tragikus.

Körben japcsi tyúkok, kecskék, néhány birka. Kutyusok. Beljebb az istállók. Világító kék szemű, jókötésű férfi csatlakozik hozzánk, teljes „istálló szerelésben”. Most fejezte be a boxokat. A szeme Hargitay Matyi „bácsit” idézi! Érdekes, az embereknek a lóhoz kötődés előbb-utóbb kiül az arcára. Hamarosan kiderül: nem ő a lovász! Ő Attila, Éva férje.

Éva és Attila. Szent őrültek. Ők a vezetői a Bottyán Equus Hungária Közhasznú Alapítványnak. Nem sokat szólunk! Érezzük egymást. Kezünkben répákkal felbaktatunk a dombon. És kinyílik a világ! Gyönyörű legelő tizenkilenc résztvevővel. Csendesen legelésző sorsok. Fölkapják a fejüket, jönnek a simiért, a répáért. Szinte mindegyikük tengernyi szenvedés után jutott révbe – Évához és Attilához, mert a rossz sorsú, öreg és nem öreg, „használatból” kikerült lovak paradicsoma ez. Szó szerint! Mert hirtelen úgy érzem, egy másik dimenzióba kerültem!
A másvilágon lehet ilyen. Béke, nyugalom, szeretet. Egyetlen gondjuk leharapni a fűcsomót! A gondot Éva és Attila viszik a hátukon. Hogy be ne dőljön az egész és a megmentettek nehogy vágóra kerüljenek!

Pár nappal később, Margit szigeti Nagyszálló – festmény árverés. Gyönyörű terem, jobbnál jobb lóképek! Baranyai Márta alkotásai. Izgatottan várjuk az érdeklődőket, mert az elkelt képekből befolyt pénz egy részét a művész az alapítványnak ajánlotta fel. Gázolajat kell venni, alkatrész kéne a géphez, egekben a zab ára. Kezdés után tizenöt perc. Néhány családtag, páran a szállodából. Vevő senki! Pedig rengeteg meghívót küldtek el! Elkezdjük. Éváékkal közös gondolataimat mondom el a lovakról, amit itt, ebben a lapban nem kell ecsetelnem. Hogy mekkorát segített az emberiségen! Hogy mi érte a hála! Hogy soha nem érdekelt bennünket a versenyzés, az általuk való villogás, sznobizmus. Egyszerűen csak szeretjük őket! Kötődünk. Ősiszenvedéllyel. Értük, velük, nekik. Kis csoportban állunk. Csend! A segítség elmaradt. Tulajdonképpen értem is. A lótartók zöme nem tud új csizmát venni. Elmegy minden a jószágra. A festményre áldozók máshol keresgélnek.

De Ti! Akik eljártok lovizni kis lovardákba. Nyaraláskor a lovaspanziót keresitek. A Balatonnál felháborodtok a fáradt, lestrapált, sovány lovakon. Megdobban a ti szívetek is, amikor Action meghal. Kiveszitek az ostort a részeg kocsis kezéből. Látogassátok meg Őrbottyánban az öregeket! Segítsétek őket! Ezer forint három liter gázolaj, vagy egy negyed napszám.

Benkő Péter

Ez is érdekelhet:

Lóerőkkel a lovakért

Jótékonysági családi nap Őrbottyánban 2010. 06.12-én A Bottyán Equus Hungária Közhasznú Alapítványnál az öreg, beteg, …