2024. március 19. kedd

In memoriam Tádé

Szomorú és igaz történet egy elárvult vadmalacról aki tőlünk remélt segítséget. Sajnos későn talált ránk, már nem tudtuk megmenteni.

Úgy kezdődött, hogy szénagyűjtés közben egyszer csak előttünk termett egy fiatal vadmalac.. Megrökönyödve néztünk körül, keresve a kondát, de nyoma sem volt sem az anyakocának, sem a társainak. Az, hogy miért maradt egyedül, örök titok marad. Talán kilőtték az anyját s legszívósabbként a testvérek közül ő bírta legtovább, vagy lemaradt, elkóborolt, nem tudjuk. Egy dolog viszont nyilvánvaló volt, hogy segítségre szorul, mert siralmas állapotban vánszorgott oda hozzánk és befeküdt az egyik szénakupacba. Semmiféle sérülés nem látszott rajta de kicsi teste olyan sovány és gyenge volt, hogy ha akart volna sem tudott volna elfutni. Tanácstalanok voltunk, de tudtuk, hogy nem hagyhatjuk magára . Nincsenek véletlenek, ez a kis teremtmény egyedül tőlünk remélhetett segítséget. Utolsó erejével vánszorgott oda hozzánk, ma sem értjük, hogy sikerült neki.

Szegény nagyon rossz bőrben volt, biztosan régóta szenvedhetett egyedül. Látszott rajta, hogy éhezett, hiszen minden csontja kilátszott. S ami a legmegdöbbentőbb volt, nem tudta kinyitni a szemét mintha össze lett volna varrva a szemnyílása. Utólag megtudtuk, hogy ez is a kiszáradás következménye volt.

Mobil telefonon értekeztünk egymással, gyors kupaktanácsot tartva és úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk a lehetetlent, mert ez a kis malacka élni akart, különben nem jött volna hozzánk, „ellenségeihez” – mert ugyan honnan tudhatta, hogy nem vadászok, hanem állatvédők vagyunk?

Hazavittük az állatotthonba és a rohantunk vele az állatorvoshoz, aki megtette azt, ami orvosilag lehetséges volt.

Kiderült, hogy az egyik szeme tele volt gennyel és sajnos bár alaposan kitisztította, kifertőtlenítette a, a szeme világát már nem lehetett megmenteni. Szerencsére a másik szeme épnek tűnt, reagált a fényre, a kezelés után kinyitotta. Infúziót és antibiotikum injekciót kapott. Őszintén szólva az állapota nem sok reményre adott okot, a doktornő felajánlotta, hogy elaltatja, de valahogy azt gondoltuk, hogy mint oly sokszor, most is megtörténik a csoda és vissza tudjuk segíteni az életbe ha már egyszer tőlünk kért segítséget.

Két napon keresztül ápoltuk, melengettük, próbáltuk itatni, etetni, hordtuk infúzióra, kezelésre, de sajnos a legyengült szervezet ma délután feladta a harcot.

Az elárvult malacka úgy döntött, hogy elindul messzire távozott társai után.

Bevalljuk, hogy nagyon szomorúak vagyunk , mint mindig ha egy kis élet a kezünk között huny ki mert ez az amit nem lehet megszokni, amit nehéz elfogadni

Az ő emlékére osztottuk meg veletek a történetét és a róla készített fényképeket.

Ez is érdekelhet

Biribari története

Biribari a nálunk immár több hónapja állatkínzás gyanúja miatt lefoglalt és ideiglenesen itt állomásozó szerencsére …