Ma, 2014. augusztus 25-én gyászba borult állatotthonunk, elment Albatrosz. Évek óta alapítványunk lakója volt, és gyönyörű szép öregkort élt meg, 34 éves volt. Sokféleképpen becéztük, Tatának, Öregúrnak, Albinak, Papának, és olykor olykor Ezredes úrnak. Mert tudnotok kell, 16 éves koráig hazáját szolgálta, hiszen rendőrló volt. Búcsúzni ezzel a kis verssel szeretnénk Tőle, mely igen kedves szívünknek, és reménykedünk benne, hogy ezekkel a gondolatokkal most már az Örök Égi Legelőkön nyargalászik társaival szabadon.
Rédei Éva, Attila és a Bottyán csapat
Szabad Vagyok
Szabad vagyok,
Széllel szállok
Napsugárral fogócskázok,
Langyos eső permetében,
Hengergődzöm illatréten.
Sörényemet Hold fésüli,
Csillagokkal feldíszíti.
Felvágtatok hegytetőre,
Lenézek a szelíd völgyre,
Zabla számat fel nem sérti,
Nyereg hátam fel nem sebzi.
Patám patkót sose látott,
Hírből sem ismerem a hámot.
Büszke, kényes a tartásom,
Szabadság az Én Világom.
(Vilcsek Adrienn)